ZSÍR

100 éves lesz Henry Kissinger 2023. máj. 26.

Élő történelem, Nixon egykori külügyminisztere, egykori világháborús katona és hetven éve a nagypolitika formálója: portré a 20. század és korunk egyik felmérhetetlen jelentőségű alakítójáról, aki most készül 100. születésnapjára. Ennek alkalmából láthatunk betekintést a diplomácia mesterének munkájába a mandiner.hu szemüvegén keresztül.

Május 27-én, szombaton ünnepeli 100. szülinapját a 20. század példátlan jelentőségű politikusa, Henry Kissinger. A diplomata fénykorában az Egyesült Államok külügyminisztereként és nemzetbiztonsági főtanácsadójaként keverte, sőt, osztotta a lapokat. De máig aktív: nyilatkozik, elemez, meglátásaira Kínától Oroszországon át Európáig máig sokat adnak – legalábbis jobb helyeken. Gondolkodása és döntései milliók, tágabb értelemben milliárdok életét befolyásolta, befolyásolja, hiszen a világ ma létező – és szétesőben lévő – keretei nem kis részben az ő működése nyomán alakultak ilyenné.

Könnyen lehet, hogy hatása a későbbiekben sem csökkenni, inkább növekedni fog, mert egy olyan korban, ahol a komoly politikai döntéseket hisztériák és ideológiai divatok határozzák meg, felüdülés visszanyúlni egy olyan elme élő hagyatékához,

aki a nagyhatalmak közötti egyensúlyt és a hosszú távú békét mindennél fontosabbnak tartotta.

Walter Isaacson Kissinger-életrajza (2001) egy történettel világítja meg a diplomata egész életén átható ars poeticáját. Egy harvardi doktorandusz egyszer megkérdezte Kissingertől, melyiket választaná: egy igazságtalan célokért küzdő legitim államot vagy egy forradalmi államot, mely az igazságot képviseli.

Ő egy Goethe-parafrázissal válaszolt: „Ha az egyik oldalon igazságosság és zűrzavar van, a másikon pedig igazságtalanság és rend, mindig az utóbbit választanám”.

Bajorországi zsidó gyökerek, summa cum laude a Harvardon

A kicsi Henry a német Fürth városában született 1923-ban, Heinz Alfred Kissinger néven. Zsidó származása nem volt túl jó ómen a korabeli Bajorországban, tanár édesapja hamarosan elveszítette a munkáját. A család végül Amerikába menekült, ahol a Henryvé változott Heinz új életet kezdhetett. Bár jól tanult, kezdetben a főiskolát esti tagozaton végezte, nappal pedig egy borotvapamacsokat előállító gyárban dolgozott. Életrajzírói megjegyzik, hogy Henry Németországban maradt rokonait egytől egyig gázkamrába küldték.

Holokauszt-élményének két meghatározó öröksége volt: az egyik, hogy ösztönös bizalmatlanságot táplált az idegenekkel és kollégáival szemben is, a másik, hogy

életének későbbi részében nem mutatta ki a gyengeség legkisebb jelét sem.

Húszévesen hívták be katonának: hol máshol, mint Németország amerikai megszállási övezetében tolmácskodott 1946-ig, ahol kihallgatásokat is végzett. Érdekesség, hogy Kissinger a mai napig érezhető német akcentussal beszéli az angolt.

A háború után kilőtt az ifjú Henry csillaga. A Harvardot summa cum laude végezte, azon kevés számú diák közé tartozva,

aki konkrétan hibátlanul végezte el a tanulmányait.

Doktori disszertációját az osztrák államférfiról, Metternichről írta. Egy ideig a Harvardon maradt, ám közben már komoly állami szervezetek kérték a tanácsait. Ekkor járt úgy harminc körül, majd hamarosan maguk az amerikai elnökök is hallgattak a szavára.

Kissinger liberális republikánusként határozta meg magát, de az utóbbi pár év ideológiai átrendeződésének fényében ennek szinte semmi jelentősége sincs.

A teljes írás ITT olvasható.