A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Nyitókép

5 dolog, amit tudnod kell Portóról 2022. nov. 12.

Piros7.es - Mindent üt! Piros7.es - Mindent üt!

Porto csodálatos látképével egyszerűen nem lehet betelni. A kacskaringós keskeny utcácskák, a hömpölygő óceán látványa és a színesebbnél-színesebb csempékkel kirakott házak mágnesként vonzzák magukhoz a turistákat már ősidők óta. Természetesen nem feledkezhetünk meg a híres portói borról sem, ami a mindent elsöprő édes és karakteres íze miatt inkább emlékeztet minket, magyarokat egy likőrszerű italra, mint borra. Egy portói kirándulásban az a jó, hogy akkor sem érzi azt az ember, hogy semmit sem látott a városból, ha csak rövidebb kiruccanás erejéig csöppen bele a világába. Pár nap is elég ahhoz, hogy a mit sem sejtő kiránduló belekóstolhasson a portugál életérzésbe és hagyja, hogy a kikötőváros sokszínű, dimbes-dombos utcái magukkal ragadják.


Csempék, ameddig a szem ellát

A csempével kirakott házak Portugália védjegyévé váltak az évek alatt. Az azulejo csempék (azulejos) akkor írták be magukat a lehető legnagyobb betűkkel a portugál történelemkönyvekbe, amikor a portugálok a 13. század elején elfoglalták Marokkót. A mórok díszes csempéi annyira megragadták a portugál nép fantáziáját, hogy a saját házaikat is ezekkel kezdték díszíteni. Az azulejok azon túl, hogy rendkívül dekoratívak voltak, mindenki orrára kötötték, hogy a hódításokban sikeres Portugália tartalékai bizony nincsenek kiapadófélben. Így az azulejo a gazdagság szimbólumává is vált a történelemben.

Sao Bento

A Sao Bento vasútállomás (fotó: Sárai Erika)

Portóban kötelező program ellátogatni a Sao Bento vasútállomásra, ahol a csempézett falak mesélik el nekünk az ország egyes történelmi szösszeneteit. A kék-fehér látványtól garantáltan tátva marad a szánk, de hogy emberek hömpölygő tömege nélkül tudjuk élvezni a teljesen egyedi látványt, érdemes a kora reggeli órákban időt szakítani rá.

Több kék-fehér csempével kirakott templommal is találkozhatunk a városnézés során. A leghíresebbek az Igreja do Carmo és a Capela das Almas.


Portugália Angliája

Sokan úgy gondolják, hogy Portóban mindig rövidnadrágban járnak az emberek, mindenki le van égve a tűző naptól, és hogy esernyőre csak szökőévente egyszer van szükség. Ez sajnos egy óriási tévhit. Az óceán közelsége miatt gyakran ködös, párás, felhős időre ébred az ember és az eső a legváratlanabb pillanatokban lepi meg a mit sem sejtő turistákat. Még a nyári időjárás sem mondható kiszámíthatónak, a város éghajlatát „hűvös nyarú mediterránnak” is nevezik. Nagyon szerencsésnek mondhatja magát az, aki egy csepp eső nélkül vészeli át az egy hetes kirándulását. Kárpótlásul az elázott ruhákért a tél nagyon enyhének mondható. Előfordul, hogy januárban is 20 fok fölé mászik a hőmérő higanyszála. Ez persze nem zárja ki a szitáló csapadékot, de aki irtózik az otthoni zord hidegtől, az biztosan értékeli majd, hogy nem kell a legmelegebb csizmában rónia az utcákat.

Tuti tipp: Portugáliában nem divat a radiátor. A házak túlnyomó többségében egyáltalán nincs fűtés, és ugye mondanom sem kell, mennyire kellemes a téli 10 fokos utcáról a 15 fokos házba érkezni. Ha télen szeretnénk utazni, mindenképp olyan szállást foglaljuk, amiben van fűtőtest. Sokkal élvezetesebb lesz a kirándulás, ha nem tüdőgyulladással végződik.


Az édes nedű

A portói bor egy olyan ital, amit azoknak is meg kell kóstolniuk, akik nincsenek kimondottan oda a borokért. Amint azt már korábban említettem, a portói bor inkább hasonlít egy likőrszerű italra, ami bornak álcázza magát, mint a tényleges borra. Az éttermekben kimondottan kis adagokban adják (legalábbis egy normál pohár borhoz képest), sok helyen pici kóstolót is kaphatunk a választékból, hogy könnyebb legyen dönteni, mit iszunk a vacsora mellé. A kis mennyiség ne riasszon el senkit, a tömény íze miatt aligha lehetne egyszerre többet legurítani belőle.

Hogy milyen íze van? Az attól függ. Sokan éreznek benne epret, szedret, karamellt, de van, aki csokit és fahéjat is. Jól hangzik, igaz? Az ismert fehér, vörös és rosé változatokon kívül egy negyedik fajtát is megkóstolhatunk, a tawnyt. A portói bor attól portói, hogy a Douro folyó völgyében (kb. 50-100 km-re a várostól) termesztett szőlőből készül egy különleges technikával.

Svetlana gumerova unsplash

fotó: Svetlana Gumerova_Unsplash

Érdekesség, hogy a portói bort a briteknek köszönhetjük. Az angol francia háborúban a franciák beszüntették a bordeaux-i bor exportálását, így az angoloknak alternatíva után kellett nézniük. A portugálokhoz fordultak, akiknek gyenge bora azonban nem bírta volna a hosszú hajóutakat. Az angolok rájöttek, hogy ha brandyt öntenek hozzá, annak magas alkoholszintje tökéletesen tartósítja a hordókban tárolt italt. Így született meg a ma főként desszertborként fogyasztott portugál különlegesség.

Ha borkóstolóval egybekötött pincelátogatást terveztünk a kirándulásra (amit egyébként melegen ajánlok), Vila Nova de Gaia a mi helyünk. Ne ijedjen meg senki, nem kell kilométereket utaznunk, hogy eljussunk ide. A városközponttól bő 20 perc alatt, a híres Ponte de Dom Luis I. hídon átsétálva könnyen megközelíthetjük a több mint 60 családi pincészetnek otthont adó városkát.

Farolim De Felgueiras Világítótorony

Világítótorony a Douro folyó és az Atlanti óceán találkozásánál (fotó: Sárai Erika)

A világítótorony

A Farolim de Felgueiras világítótorony a Douro folyó és az Atlanti óceán találkozásánál várja a turistákat. A belvárosból busszal és egy nosztalgiavillamossal is könnyen megközelíthető épület 1886 óta nézi a hömpölygő óceánt. Előfordul, hogy a hullámok nagysága meghaladja a világítótorony magasságát, így viharosabb időben és dagálykor kiváltképp óvatosnak kell lennünk, ha ki szeretnénk sétálni a móló végébe.

A hidak városa

A Douro folyó tulajdonképpen két várost választ el egymástól: Portót és Vila Nova de Gaiát. A város hat hídja közül a Ponte de Dom Luís I. a leghíresebb, amelyet Gustave Eiffel munkatársa, Théophile Seyrig tervezett. A híd a város jelképévé vált. Az alsó szint az autósoknak, míg a felső szint a villamosközlekedésnek lett kialakítva. Mindkét szinten át lehet haladni gyalogosan is.

Ponte De Dom Luis I

A Ponte de Lusi híd (fotó: Sárai Erika)

A Ponte de Arrábida hidat mindenképp meg kell látogatniuk az extrém sportok kedvelőinek, ugyanis egy vezetett túra keretén belül fel lehet mászni a híd boltíves pillérére és innen gyönyörködni a Douro folyó és a város látványában.

Aki szeretné alaposabban megcsodálni Porto hídjait, annak ajánlatos befizetnie a „6 híd” hajókirándulásra, ahol egy egészen más szögből csodálkozhat rá a városra.



Sárai Erika


A nyitókép a szerző felvétele

Piros7.es - Mindent üt! Piros7.es - Mindent üt!