ZSÍR

950 éves a garamszentbenedeki bencés kolostor 2025. máj. 15.

A garamszentbenedeki templomot és kolostort I. Géza, Árpád-házi magyar király építtette 1075-ben. I. Géza király meghívta bencéseket, kiknek köszönhetően megindult a művészet, kultúra és az oktatás felvirágzása. A kolostor nemcsak lelki támaszt nyújtott, hanem szakképzett egészségügyi ellátást is, főképp a környék lakói, a zarándokok, és az utazók számára.

I.Géza király a Garam folyó völgyébe ment vadászni, miután unokatestvérét, Salamont, legyőzte a mogyoródi csatában. A legenda szerint, amikor leszállt az éj, tábort ütött a folyó mellett, s miközben ellenfelére, Salamonra gondolt, észrevett egy kis fényt a Garam folyó túloldalán, a sziklatömbnél, ahol most a kolostor áll. Kíséretével átkelt, és megpillantott egy imába merült remetét. A remetében felismerte a bűneiért vezeklő Salamont. A látvány mélyen megrázta a király, aki úgy döntött, hogy kolostort és templomot építtet oda, ahol Salamon imádkozott. Ezt a történelmi eseményt bizonyítja az alapítólevél, amely egy későbbi másolat formájában maradt fenn 1207-ből.

1075-ben elsőként a Szent Benedeknek szentelt templom, majd a kolostor épült fel. 

Az eredeti, 1075-ből származó háromhajós, román stílusú templom alapjait az 1881-es nagy tűzvész után fedezték fel, miután az újjáépítés során megbontották a padozatot.

Az eredeti templomot az Anjou-házból származó I. Lajos király uralkodása idején, a 14. század közepén lebontották, a köveket pedig felhasználták az új és nagyobb templom építéséhez. Az egyetlen ma is látható darab, amely az eredetiből megmaradt, az az ebedeci homokkőből készült keresztelőkút. A kolostortemplom növényi mintákkal díszített bélletes kapuja is a 14. századból származik.

A garamszentbenedeki kolostor hiteles helyként működött. Ha valaki ajándékozni, adományozni, vagy eladni szeretett volna, és hivatalos iratra volt szüksége, itt kiállították neki. Hatáskörébe tartozott a fontos okmányok, iratok, vagyonjogi viták rendezésére irányuló kérelmek kiállítása, igazolása és hitelesítése.

Az apátság egyik, talán legkülönlegesebb része a Krisztus vére kápolna. Az itt látható szent ereklye egy gyolcs szövetdarab, amely Jézus Krisztus vérével van átitatva. Az ereklyét Mátyás király ajándékozta az apátságnak és személyesen vett részt a felszentelésén, 1483. július 11-én. A magyar király a szövetet II. Pál pápától kapta hálából a török elleni harcban tanúsított helytállásáért. Krisztus vérének ereklyéjét több mint 500 éve őrzik az apátságban. Nehéz időkben az apátok mindig ezzel az ereklyével áldották meg a népet. Ezt 2020-ban és 2021-ben is megtették repülőgépről, a covid 19-es világjárvány idején. Az értékes ereklye előtt Ferenc pápa is kifejezte a tiszteletét a 2021-es pasztoriális látogatása során.

Közel öt évszázados működés után a bencések a török veszély miatt elhagyták a garamszentbenedeki kolostort. A bányavárosokat a törökök betörése fenyegette, ezért a templomot és a kolostort fokozatosan katonai erőddé alakították át. Az esztergomi káptalan kanonokai néhány oltárt, értékes táblaképeket, könyveket, iratokat Esztergomba vittek a török hódítás elől, 

ezek ma is az esztergomi Keresztény Múzeumban láthatók.

A templom déli falán található Hont vármegye főispánjának, I. Koháry Istvánnak a sírköve. A török csapatok támadása során Léva közelében leesett a lóról, a lába beleakadt a kengyelbe, és a rémült állat egészen Garamkeszi határáig vonszolta. A testét, melyet 7 golyó talált el, a garamszentbenedeki kolostorba vitték, majd onnan a harmadik napon Csábrág várába, a családi birtokra szállították. Fia, II. Koháry István 1690-ban az apátsági templomban családi sírboltot építtetett, amelyben elhelyezte apja maradványait. A síremlék mellett látható I. Koháry István katonai zászlaja is 1664-ből.

Az 1881-es nagy tűzvész után a soproni építész, Storno Ferenc végzett felújítási munkálatokat neogótikus stílust követve. Az átfogó rekonstrukciója során új oltárokat, úrkoporsót, és szószéket tervezett a templom számára. A templom ólomüveg ablakai is ekkor készültek el.

A kolostoregyüttes központi részét a templom alkotta a déli irányultságú kerengővel, valamint az árkádos belső udvar, a szerzetesek lakóhelyei, az értékes tárgyak őrzésére szolgáló kincstár, a refektórium, és a pince. Ezenkívül itt állt a káptalanterem, a könyvtár, a levéltár, az írószoba, továbbá az utazók és a betegek helyiségei.

1948 és 1989 között a kommunisták a kolostort internálótáborrá alakították. 

A szerzetes testvérek és nővérek állandó ellenőrzés alatt voltak, kitéve az éhségnek és a hidegnek. A kommunizmus bukása után 1990-ben a kolostorba visszatért a szalézi rend, amely már a kommunista rendszer előtt is itt működött.