LESZ, LESZ, LESZ

A 105 éves Csehszlovákia margójára 2023. okt. 27.

Mily gyönyörű nap! 1918. október 28-án, kereken 105 évvel ezelőtt kiáltották ki Csehszlovákiát, vagyis a legújabb kori cseh államot a gyarmatul szerzett, korábban a Szent Korona alá tartozó felvidéki és kárpátaljai területekkel.

Mire fel ez a nagy sietség, hiszen csak holnap lesz a tényleges évforduló? Hát a szlovák állmfő, a szőke ciklon Zuzana Čaputová ma ünnepelte meg Peter Pellegrini házelnökkel és cseh cimborájával, Rudolf Jindrákkal, Csehország pozsonyi nagykövetével.

Hiába a nagy ünnepség, a hétvégét mégsem áldozzák be koszorúzásra.

No, ha már így szóba került a bűnben fogant állam, a bezzegdemokráciák legbezzegdemokráciákabbika, Csehszlovákia, érdemes felidéznünk, hogy sok jót még a szlovákoknak sem tartogatott az az állam. De hát nem az volt a valóra vált szlovák szerelemprojekt? 

El kell szomorítsunk mindenkit, maga Andrej Hlinka, aki korábban az ezeréves házasság felbomlásáról beszélt (szavait megannyi történelemkönyv propagandakönyv idézi), valahogy a hat évvel későbbi mondatáról látványosan nem vesznek tudomást.

Lássuk csak, mit is modnott a szlovák államiság élharcosa 1925. június 4-én:

Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.

Véletlen lenne hát, hogy a szlovák politika egyre hangosabban követelte az autonómiát? Aligha. Más kérdés, hogy a Hitler nyomán kikiáltott első valódi Szlovák Köztársaságtól maguk a létrehozói rettentek meg iszonyatosan. Annyira nem értettek az államvezetéshez, hogy minden további nélkül megkérdezték a jótevőiket, hogy Adolf, hog kell országot vezetni? Majd én megmondom, ja! Lett is belőle olyan náci kollaborálás, hogy a fal adta a másikat az egész Európából legelsőként Auschwitzba indított vonatokkal!

Persze az újmúltban ilyen nem történt meg, akkor nem is létezett Szlovákia, meg egyébként is: a magyarok tehtnek mindenről. 100 000, zömében magyarajkú zsidót adtak el a németeknek. 

De ez most az ünneplés ideje, akárcsak a Republika második megalapításáé, ami a hecc kedvéért a harmadik Csehszlovák Köztársaság volt (a müncheni deszudetizálás után).

Szó mi szó, a felmelegített korpaleves házasság sem lett sokkal fényesebb,

bár el kell ismerni, az elvtársak már jobban ügyeltek arra, hogy ne üsse fel a fejét a szlovák nacionalizus a republikában, kivéve, ha a háborús bűnös magyarok ellen irányult. Persze a sokadjára beígért föderalizálás is leginkább csak papíron valósult meg, semmint a valóságban.

Aztán jött a gengszterváltás, 1993-ban megint elváltak a csehek és a szlovákok útjai, ezúttal békése elválás volt, amire azóta is párás szemekkel emlékeznek vissza. Mármint a szlovákok. Járnak is rendszeresen parolázni a várba Prágába, mintha csak otthon lennének. Melegítik fel a jótestvéri iszonyt. 

Mit is adtak a csehek a szlovákoknak? Egy olyan országot, ahol máig kisebbségi komplexussal, gyanakodva néznek arra a népre, akitől elvették a földjüket. Kisebbségi komplexust a csehekkel szemben is, az örök kistestvér frusztráltságát. Tönkretett környezetet (lásd bősi szörnyeteg). Rendezetlen viszonyokat (E. Beneš dekrétumai nyomán), önmagában életképtelen gazdaságot. 

Ezek egy része mára már megoldódott, sok része pedig nem. 

Talán most eljön majd az a korszak, amikor már nem a csehek iránti nosztalgia, hanem a magyaroktól tapasztalt előnyök mentén fog továbbgördülni a történelem kereke.

Nyitókép: Pluska