ZSÍR

A drámai száguldás 2024. jan. 10.

Nemrég megsüvegelte a P7 Adam Drivert, hogy párszor a középső ujját mutatja a szélsőbalos ideológiára, a sok birka mellől kitűnik normális gondolkodásával, nem parancsra bólogat. Mindamellett remek színész. Megnéztük a Ferrari-filmet.

Már az előzetes is olyan életrajzi drámát vetített elő, ami felszántja a szenzitív egyének lelkét, mindazonáltal az aszfalt se marad érintetlenül, hiszen a Ferrari nevet mindenki ismeri.

Michael Mann nem számít termékeny direktornak, a legutóbbi, hackeres filmet nem igazán kellett feltörni, megtette maga. A Blackhat után csak jobb jöhetett.

Hosszú várakozás után oda is tette: a Ferrarit.

A laikus néző, aki abban a hiszemben vált jegyet a bő kétórás filmre, hogy orrba-szájba fog bőgni a motor, hát nem.

A legenda, Enzo Ferrari életének egy szeletkéjét mutatja be, Brock Yates regénye alapján. Az 50-es évekbe kalauzol. Amikor válság van minden fronton, korántsem dolce vita. A cég csődközeli állapotban, Enzo magánéleti válságban. Még eszmélni se tudott a fia elvesztését követően, a gyár is ingatag lábakon áll. Sodródik az árral. A feleséggel, Penélope Cruz-zal történő veszekedések tömkelege, a kettős élet: a sajtó elől etitkolt, vidéken bújtatott szerető és fiúgyermek.

A bizarr élethelyzetet festi meg nagyszerűen Mann. A gyász, a vívódás, a megvetés, a harag. Mindezek a tényezők olyan drámai hangulatot, képeket és szituációkat generálnak, melyek tényleg a lélek legmélyebb bugyraiba hatolnak. Elviszik inkább drámába az egészet.

Az 57-es évben már annyira rottyon van a cég, hogy társulni kéne más autógyártóval, mert a csődközeli állapot szinte elkerülhetetlen. Másrészt egy nagy feladat a fennmaradást illetően: megnyerni a Mille Miglia-t. 1600 km-es, Olaszországon átívelő maratoni száguldást.

Itt jönnek a képbe a várt autós snittek, a bőgő motorok. Az adrenalin, az élvezet, ami páratlan. Csodaszép tájak, a versenyautók dübörgése, a pilóták harcai a kocsival és a körülményekkel, mellé a remekül megválasztott zene.

Hogy essen szó a két főszereplő játékáról is: a sminkesek nem lőttek bakot, a 60-as éveiben járó Enzót odatették. Drivernek jól áll a hátranyalintott ősz haj, az elmaradhatatlan napszemüveg, a kis pocak. Játékában nem csalódtam, elvárás. Tutira hozza a pacekot.

A feleséget, Laura Ferrarit alakító Cruz is remekelt. Nem sok van neki már a tébolyodás felé vezető útból. Fantasztikusan adja vissza a gyászoló, mindeközben felszarvazott, megalázott feleséget.

A film elgondolkodtató, érdekes, élvezetes, csak ajánlani tudom mindenkinek! Mert a Ferrari még mindig Ferrari, Driver még mindig Driver, de nincs mindig dolce vita...

Holecz Attila

nyitókép: cinepop.com.br