CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

A fotelkibicnek semmi sem drága 2023. jan. 25.

Ajánlom az alábbi beszélgetést mindazon háborúpárti jóembernek, aki mindenáron, ha törik, ha szakad, nyomja az oroszgyűlölő héjamantrát, a nyakló nélküli fegyverszállítást szorgalmazva. Az nem zavarja őket, hogy a támadó nehéz páncélosok (az immár eldöntötten küldendő amerikai Abramsek és európai Leopárd kettesek) azért már kissé nagyobb falat az oroszok vodkatág torkának is.

Mi van, ha az ilyen fegyvereket küldő országokat háborús ellenséggé nyilvánítja Putyin és hadat üzen nekik? Mert okot adnak rá sajnos dosztig.

Mi lesz ha az oroszok egy-két vízalatti atomrobbantással akkora szökőárat generálnak, hogy mondjuk az egyik leglelkesebb fegyverszállító ország, Alsó Németország, nehéz munkával lecsapolt földjeit újra birtokába veszi a tenger? Vagy London alsón sem örülnének egy hat emelet magas cunaminak. De nyilván a Baltikumban sem.

Mert a víz az úr! Meg az, akinek a kufferében ott az a bizonyos piros gomb, ami 2700 gondosan beirányzott atomraketát küldhet kataklizmikus útjára!

Egyre több neves szakértő és politikus mondja azt, hogy egy atomhatalmat nem lehet háborúban legyőzni. Azaz, a medve nem játék!

Tudják ezt a németek is jól. Nekik már volt dolguk a muszka hordákkal. És nemcsak nekik. Mégis engedelmeskednek az atlanti főparancsnokságnak.

Mert mi jön a tankok után, ha elfogy az azt kezelni és szervizelni képes személyzet? Mennek majd a NATO-katonák meg logisztikai személyzet is, ahogy az a hetvenes evekben történt Egyiptomban? Igaz, ott fordított felállasban, mint most Ukrajnaban. Ott a szovjetek vívtak proxiháborút a Nyugat támogatta Izrael ellen.

De ennek az egész felesleges kardcsörtetésnek amúgy sem lesz jó vége. Mert nyertes itt aligha lesz. Ha Eurázsiára szűkítjük a fókuszt, akkor itt mindenki csak veszít. Minimum gazdasági vonatkozásban. De sajnos nemcsak anyagi javakat veszítenek a háborúzó országok.

Független források becslése szerint eddig mindkét háborús fél mintegy százezer katonát vesztett!

De nyilván más és más a merítési lehetőség az ukrán, illetve az orosz oldalon.

Azt halljuk, olvassuk, hogy Kárpátalján szinte sintérként fogdossák össze az épkézláb, hatvan alattinak kinéző férfiakat. Nem szégyenlősködnek. Ha kell, akkor a magánlaksértéstől sem riadnak vissza a kárpátaljai magyar falvakban és városokban portyázók. Ha úgy tartja úri kedvük, akkor egyszerűen berugják az ajtót, aztán annyi. До побачення!

És már viszik is őket a kiképzőközpontba, majd a gyorstalpaló után a vérzivataros, kegyetlen húsdarálóba, a donbászi pokolba.

Állítólag a legnagyobb veszteségeket a Bahmuti (Artyemovszki) katlanban pont a kárpátaljai 128. ezred szenvedte el.

Ezért a fővárosi nagyurak a meleg és kényelmes luxuserődítményeikből kiadták az ukázt, hogy pótolni kell az emberveszteséget.

Lehetőleg ott, ahol eddig viszonylagos nyugalomban élhettek az emberek. A Kárpátok gerincén túl.

A kvóta állítólag 10 ezer új katona. Ha tetszik valakinek, ha nem.

Azt javaslom a honi háborús uszítóknak, hogy jól gondolják át, mit mondanak, és mibe próbálják az országot belerángatni. Legyen az politikus, újságíró, netes véleményformáló, vagy csak egyszerű fotelhuszár, amolyan héjatollú kibic, akinek úgymond semmi sem drága. 

A fűtött szoba melegéből könnyű moralizálni.

De képzeljék csak oda magukat a fagyba, a nyirkos lövészárokba, ahol nullahuszonnégyben potyog a fejükre a bomba, röpköd a repesz, dübörög a rakéta, süvít a lövedék.

Gondoljanak bele, hogy mi lenne, ha a kényszersorozás párszáz kilométerrel arrébb történne. Nem Kárpátalján, hanem mondjuk itt a Csallóközben vagy bárhol máshol Szlovákiában.

Ha mondjuk valaki reggel kísérné a gyermekét az óvodába vagy az iskolába, és a kényszersorozó katonák megbújva, csak úgy egyszerűen lekapcsolnák az épületből kifelé jövet.

Vagy hirtelen, hermetikusan lezárnák szombaton délelőtt a piactér összes kijáratát és 45-50 férfiembert feltuszkolnának egy buszra és már vinnék is őket. Se szó, se beszéd. Sem a könnyek, sem az ukrán bikolór lobogtatása, sem az uniós meg egyetemes emberi jogok elszavalása nem hatná meg őket.

Onnan pedig kisvártatva mehetnének egyenesen a frontra. És mivel a képzett, profi katona értékes, ezért a képzetlen, így összeverbuvált területvédelmiseket használnák a rafkós tábornokok az elterelő hadműveletekre. Golyófogónak.

Gondoljanak csak bele, hogy akkor is lenne-e kedvük az atlanti és brüsszeli háborús narratívát fújni, ha a fiuk vagy a fiúunokájuk kerülne ilyen áldatlan helyzetbe?

Ugyehogyugye!