ZSÍR

A galaxis őrzői: 3. rész – Vége, vége, vége mindennek! 2023. máj. 19.

Hosszú hónapok teltek el azóta, hogy utoljára moziban jártam, így hát gondosan meg kellett válogatnom, melyik történettel térek vissza hamvaimból. Azt kell mondjam, ennél jobb filmre aligha eshetett volna a választásom. A galaxis őrzői: 3. rész ugyanis megcsillantatja előttünk a régi Marvel-éra tündöklő sugarát, és villámként csap le a mit sem sejtő néző érzelmeire. Lássuk, mit tesz le Hollywood csilli-villi asztalára az eddigi legérzelmesebb Marvel-film.

Abban talán minden Marvel-rajongó egyhangúan egyetért, hogy az utóbbi évek Marvel-filmjei a régiek nyomába sem érhetnek. Nincs meg bennük az a plusz, amitől olyan nagyon szerelembe estünk mondjuk egy tíz évvel ezelőtt. Persze az újabb korszak filmjeit sem lehet teljesen leírni. Nem arról van szó, hogy kolosszálisan rosszak lennének, egyszerűen csak „nem az igaziak”. 

A galaxis őrzői trilógia harmadik és egyben záróepizódjához minden rajongó nagy reményeket fűzött. A 2014-ben még érdekes és „random” koncepciónak tűnő „szedett-vedett” banda története valahogy nem igazán passzolt bele az akkori képbe. Az idő múlásával azonban egyre jobban megkedveltük őket a maguk kis rigolyáival együtt, amire kétségkívül a filmeket végigkísérő hibátlan zenei válogatás is rásegített. Így teljesen jogos volt a nagy érdeklődés, miután kiderült, hogy ez a mostani egy korszaklezáró filmről lesz szó. 

A rendezői székbe James Gunnt ültették, aki a saját szája íze szerint szeretett volna méltó befejezést adni a bandának, saját elmondása szerint még akkor is, ha ez bizonyos szabályok megszegésével járt is. A Disney már egyébként egyszer megszabadult James Gunntól, miután olyan évtizedekkel ezelőttről származó Twitter-bejegyzései kerültek napvilágra, ahol a nemi erőszakkal és a bántalmazással viccelődött. Közel félmillió rajongó írta alá a petíciót a menesztés ellen, mivel szentül hitték, hogy ezt az „antihősökből” összeeszkábált, „barmokból” álló bandát csak egy olyan valaki tudja valósághűen vászonra vinni, aki maga is volt már mélyponton, és tudja, milyen az, amikor valaki a belső démonjaival harcol azért, hogy jobbá váljon. 

2019-ben a Disney visszafogadta a rendezőt, és mennyire jól tette!

Előzetesen elmondanám, hogy aki még nem látott egy Galaxis őrzői-filmet sem, annak nagy valószínűséggel nem ad majd akkora élményt a legújabb „szerzeményük” sem. Persze előzetes tudás nélkül is élvezetes a story, de kétségkívül jó, ha az ember tisztában van azzal, hogyan verődött össze a banda, ki-kicsoda és miért tart ott, ahol. Ha valakinek nincs kedve ezért végignézni több filmet is, sok gyorstalpaló videó van fenn YouTube-on, amelyek segíthetnek a gyors felzárkózásban (és talán még a kedvet is meghozzák a többi film megnézéséhez).

Az Őrzők harmadik filmjének első néhány perce tökéletesen előrejelzi a film alaphangulatát: 

melankolikus és akciódús. 

Hat év telet el azóta, hogy a csapatot saját filmben láthattuk a képernyőkön, ezért még izgisebb volt ez a hatalmas visszatérés. Időközben azért természetesen feltűntek más hősök filmjében is, ráadásul egy Ünnepi különkiadást is kaptak.

A film díszletéről röviden elmondanám, hogy szerintem fantasztikusan sikerült és nagy gratuláció jár a karakteranimátoroknak is. A zenei válogatás ismét csodálatosan lett, nem szennyezi tele a történetet „régi lejárt lemezekkel”, a hangulathoz tökéletesen passzoló elfeledettebb slágereket hallhatunk, ami már úgymond kötelező eleme Űrlordék filmjeinek. Új bolygókat fedezünk fel, eddig ismeretlen fajokat láthatunk, amelyek nyelve még Mantis beépített fordítószoftverében sem szerepel. A magát istennek képzelő főgonoszunk is elég főgonoszosra sikerült, bár nem vagyok benne teljesen biztos, hogy annyira fejelthetetlen karakterré tudták őt gyúrni. Drax szokás szerint csak a „fafejű” Drax marad az, aki aranyköpéseivel olyan nagyon belopta már magát a szívünkbe.

Mordály, a mosómedve (aki szentül hiszi, hogy nem is mosómedve) eredettörténete elképesztően nagyot szól. Szuper, hogy őt tették meg főbb karakternek, de ami ennél is szuperebb, hogy az összes többi Őrzőt is kiemelték a mellékszereplőszagú vágányról. Mindenkitől láthatunk pár extra adottságot vagy képességet, mindenkire épp annyi idő jut, hogy a film végén úgy érezhessük, jobban megismertük őket. A szereplők között elképesztően működik a kémia. Egy-két erőltetettebb poén kivételével pedig az összes humorlufi ott durran, ahol kell. És mivel záróepizódról van szó, egész végig ott lóg a levegőben a „na vajon ki hal meg” kérdés, egyfajta plusz feszültséget adva a mozizós élményhez. Persze, egy percig sem állítom, hogy meghal valaki (meg azt sem, hogy nem…). A vége pedig nem is teljesen vég. Inkább úgy fogtam fel, mint valami teljesen újnak és ígéretesnek a kezdetét. A két stáblistás jelenethez ugyan lennének kérdéseim, de nem lehet minden tökéletes, na!

Felhívnám minden kedves mozizóspajtás figyelmét, hogy papírzsepi nélkül senki ne üljön be erre a filmre. Lehet, hogy a nézők túlnyomó többsége nem sír hatszor egy filmen, mint ahogy én tettem, de elképzelhető, hogy egy-egy jelenet láttán valami porszem mégis a szemekbe száll, és heves ellenakciót vált ki.

Nevettem, sírtam, nosztalgiáztam. Határozottan nem egyszernézős alkotás. Mindenki igyekezzen még moziban elcsípni, amíg még teheti!

Sárai Erika

nyitókép: rollingstone.com