ZSÍR

A gondtalan nyár szépsége 100 percbe sűrítve – Mielőtt felkel a nap (Before Sunrise) 2024. júl. 20.

Richard Linklater 1995-ös romantikus filmdrámájáról nem érdemes regényeket írni. Nem azért, mert annyira rossz, hanem azért, mert látni kell – és az sem árt, ha időről időre újra megnézi az ember, hiszen különböző életszakaszokban más és más érzelmeket képes előcsalni. A Mielőtt felkel a nap nem csak a témája miatt passzol jól a nyári filmnézős listára, hanem azért is, mert a kilencvenes évek filmjeinek lassabb tempója kész felfrissülés a kortárs pörgős, cselekményekkel teleszuszakolt filmek tömkelege után.

A film egy amerikai férfi, Jesse (Ethan Hawke) és egy francia nő, Celine (Julie Delpy) történetét meséli el, akik véletlenül találkoznak egy Budapestről Bécsbe tartó vonaton 1994. június 16-án. Jesse Bécsbe tart, hogy elérje az Egyesült Államokba induló gépet, Celine pedig a nagymamája meglátogatása után visszatér a párizsi egyetemre. Bécsbe érve Jesse ráveszi Celine-t, hogy szálljon le vele a vonatról. Kéri a lányt, hogy éljen a mának, hiszen tíz vagy húsz év múlva talán már nem lesz boldog az akkori párjával, és azon töpreng majd, mi lett volna, ha mást választ. Mivel nincs pénzük szobát bérelni éjszakára, úgy döntenek, hogy Bécs utcáin bolyongva töltik az éjszakát. 

A város felfedezése közben mély beszélgetésekbe elegyednek, és különleges kapcsolat bontakozik ki köztük.

A film egy végtelenül bensőséges napba enged bepillantást. Egy olyan néhány órának lehetünk tanúi, amely során két idegen lélek visszafordíthatatlanul összekapcsolódik. Amint azt már korábban is említettem, a film „lassúsága” elképesztően üdítően hat a nézőre, és arra kényszeríti, hogy maga is lelassuljon kicsit, és kiélvezze Bécs szépségét.

A dialógusok abszolút magával ragadóak, helyenként fiatalosan bugyuták, de ez is jól áll a filmnek, 

hiszen nem két középkorú, jókora élettapasztalattal rendelkező ember története ez, hanem két naiv fiatalé, akik csak bontogatják a szárnyaikat, és akik előtt még egy egész élet áll. A színészek közt jól működik a kémia, Hawke és Delpy is nagyon rátalált önmagára a szerepben. Richard Linklater filmje nem akar sok lenni, és pont ennek köszönhető, hogy a történet még két színvonalas folytatásfilmet érhetett meg. A Mielőtt lemegy a nap (Before Sunset, 2004) és a Mielőtt éjfélt üt az óra (Before Midnight, 2013) ugyancsak megérdemli, hogy egy filmezős este sztárvendége legyen. Ez előbbi kilenc évvel a trilógia első részének történései után játszódik, ezt követi a trilógia harmadik része – szintén kilencéves szünet után. A filmeket kronológiai sorrendben érdemes megnézni, hiszen így lesz teljes az élmény, csak így érthetjük meg igazán a későbbi részek párbeszédeinek mélységét.

Ez a film több egy romantikus történetnél. Bájos, bensőséges – a gondtalan nyár szépsége 100 percbe sűrítve.

Sárai Erika

Nyitókép: lithub.com