LIBERNYÁKULUM

A határtalan művészi önkifejezés 2024. febr. 29.

A művészetnek nemcsak az ellenállás, a lázadás, hanem a remény és a tudatos társadalmi felelősségvállalás eszközének is kéne lennie. 

Egyedi módon foglalhatnak állást. Teret és eszközt biztosíthatnak különböző társadalmi és egyéb érdekképviselet számára, valamint az egyén véleményét, látásmódját is tükrözhetik. 

Nagy mértékben tudják a tömegeket mozgatni: erre vagy arra.

A filmvilág is egy ilyen ágazat, csak egyre kevesebb benne a művész. A két kedvencem: Jim Caviezel és Adam Driver nem halmoz botrányt botrányra. Gondosan megválogatják szerepeiket, és a megnyilvánulásaik is nagyon szimpatikusak.

Nemrég belefutottam egy ír színész, Barry Keoghan fotósorozatába. Nem tudtam eldönteni, mi akar ez lenni? Emerall Fennel által dirigált fényképezősdiben egy XIX. századi, kelet-londoni kocsma padlásszobájában vámpírkodnak, inkább ripacskodnak.

A valószínűleg két kapura játszó színésznek volt egy-két jó megmozdulása a mozivásznon, de ez az alakítása beleég az ember retinájába. Nagyon beteg, a rendezővel együtt! 

Na, de ítélje meg mindenki maga!

Vajon milyen üzenetet hordozhat és kiket, milyen társadalmi réteget szólíthat meg? A kérdés költői...

(Holecz Attila, nyitókép: mirror.co.uk)