RIA-RIA

A magyar nyelv napja van ma, legyünk rá büszkék 2024. nov. 13.

A reformkor egyik legnagyobb győzelme volt a magyar nyelv hivatalossá tétele. 

174 éve, 1844. november 13-án szentesítette az uralkodó a magyar államnyelvről szóló törvényt. November 13-át az Országgyűlés 2011-ben nyilvánította a magyar nyelv napjává, lehetővé téve, hogy évente egyszer a közfigyelem a magyar nyelvre, kulturális örökségünk és nemzeti identitásunk alapjára irányuljon.

Az Országgyűlés 2011. szeptember 26-án fogadta el a magyar nyelv napjára vonatkozó határozatot, annak emlékére, hogy 1844-ben V. Ferdinánd magyar király ezen a napon szentesítette a magyar nyelvet hivatalossá, államnyelvvé tevő törvényt.

Az országgyűlési határozat szerint: „Az Országgyűlés, felismerve azt, hogy a magyar nemzet összetartozását legfőbb szellemi kulturális örökségünk, nemzeti nyelvünk fejezi ki legjobban – tiszteletben tartva hazánk hagyományos nyelvi sokszínűségét, egyben felelősséget vállalva a kisebbségek nyelvhasználatának jogáért -, a nemzet fejlődését és hagyományainak őrzését egyaránt szolgáló magyar nyelv iránti megbecsülésének kifejezése érdekében, a magyar nyelvet hivatalossá tevő törvény, a magyar nyelv és nemzetiségről szóló 1844. évi II. törvénycikk elfogadásának napját, november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánítja.”

Ma legalább akkora szükség van a nyelvünk védelmére, mint másfél évszázada.
Akkor a habsburgok idegen nyelvi elnyomás miatt, ma csodaszép nyelvünket belülről férgek, kívülről a kis-antant országai tépik-falják. A közösségi oldalakon látható (szinte minden helyesírási szabályt nélkülöző) hozzászólások által mutatott műveltségi színvonaltól óvni kell szeretett anyanyelvünket, a ránk erőltetett idegen környezetben való idegen nyelvhasználattal szemben pedig ki kell állnunk, és mindenáron védeni saját örökségünket. 

Nálunk az anyanyelv még fontosabb kultúránk fennmaradása szempontjából, mint más népeknél. Amíg anyanyelvünk él, addig él a nemzet, a kultúra, addig van jövőnk és helyünk a világban. 

“Otthon vagy? Hol vagy otthon? Csak a nyelvben.

Minden más fonák, zavaros, homályos.

Mint egy barokk képen – arany keretben

egy férfi -, idegen vagy és magános.”

(Márai Sándor: Versciklus 1944-45)