
ZSÍR
A mézes krémes receptje
2024. dec. 23.


Máskor is sütök mézes krémest, csak akkor a receptes füzetemből.
A nagymamám receptjét másoltam be a többi családi kedvenc mellé, általában onnan puskázom a hozzávalókat.
Viszont Karácsony előtt, a nagyi saját kezűleg lejegyzett, ceruzával írt, megsárgult papírlapját teszem magam elé óvatosan, vigyázok erre az erekjére.
Ő, Zsuzsóka néni, 1902 ben született. Most biztosan mosolyogna, mindig mosolygott, csak egyszer láttam sírni. A kicsi, vékony asszonyban hatalmas erő lakozott, mások sokkal kisebb terhek alatt összeroppantak.
Szóval a recept… Valamikor a hetvenes években vethette papírra:
fél kg sima liszt,
6 dkg vaj,
15 dkg cukor,
És látom is réztányéros mérleget, az egyik oldalon a porcukor púposodik, a másikban a kicsi hengerkék, mindegyikre rákarcolva hány grammnak is felel meg. Középen két vaskacsa hintázik, mint ovisok a libikókán, aztán amikor a kacsák csőre egymással pont szemben áll, kész a mérlegelés.
Na, de mi is kell még?
1 kávéskanál pezsgő,
Persze nem az amit talpas poharakba szoktunk tölteni! A szódabikarbónát nevezik így mifelénk, mert hát pezseg, ha reakcióba lép bizonyos anyagokkal, e tulajdonságáról kapta a józan paraszti ésszel gondolkodóktól a mifelénk használatos nevét.
4 kanál olvasztott méz
Hát persze, nagyiék tudták, attól, hogy a méz kristályos, még ugyanolyan értékes. Nem mikróba rakták olvasztani. Teába úgy ,,megcukrosodva,, is tökéletes. Ha kell, hatásos gyógyító szer. Nem is használták mindennap, spóroltak vele. A gyúrandó tésztába a megfelelő állag elérésének céljából viszont folyékonynak kellett lennie. Ilyenkor meleg vizes fürdőt kapott a mézescsupor.
A következő hozzávaló:
2 tojás,
A kamrából hozta be mindig, amit a kendermagos, piros meg fekete tyúkoktól gyűjtött össze a hátsó udvarból. Amit azon szerencsés egyedek tojtak, akik nem kerültek éppen a vasárnapi levesbe. A jámbor jércék folyamatos megfigyelés alatt voltak és amelyikük nem teljesített az elvártak szerint, annak bizony másként kellett hasznát venni.
A tésztához kell még:
4 kanál tej
Már nincsenek meg a régi alumínium kanalak, az ünnepeken használt régi fém kanállal mérem ki a szükséges mennyiséget.
Olvasom tovább:
összegyúrni, 4 részre sütni
Mindig tudott a tésztából négy egyforma bucit csinálni. Én inkább lemérem, hogy aztán a megsült lapok egyforma vastagságúak is legyenek. A vékonyra kisodort lapokat a nagymama sodrófájára tekerem, majd a tepsi fölé helyezve, visszafelé forgatva a férfi fenyítő eszközt, ráfektetem a tepsi hátlapjára. Sütőpapírt használok, bár azt hiszem ő a kizsírozott, lisztezett felületet híve volt.
Krém:
4 dl tej
Már nagyi is a szemben lévő kisboltban vásárolta, rég nem volt meg a tehénke. Én is ugyanabba az épületbe megyek hasonló célból, persze a tulajdonos azóta párszor változott, csak úgy mint ahogy a határvonalak is a térképen.
3 tojás sárgája
2 evőkanál cukor
2 evőkanál liszt sima
1 vaníliás cukor
összekeverni, sűrűre főzni, kihűteni
Innen jön a neheze, kibírni, hogy hűtés közben ne kóstolgasd!
20 dkg vaj, 15 dkg porcukorral habosra keverni, majd hozzá a 3 tojás keményre felvert habját.
A főzött krém, a vajas cucc és a hab egy tálban landoljon, szépen összevegyítve és már kenheted a is lapokat, a negyediket kivévve, mert erre jön a csoki:
Máz:
8 dkg cukor
8 dkg margarin
Nagyi spórolós volt. Akkoriban már megjelent a margarin és még mélyen hallgattak eme művaj egészségre káros hatásairól. Tehát e ponton határozottan változtatok, vajat használok.
1 kanál édes tej
Persze, mert akkor még a bolti tej is megsavanyodott, ma már csak megkeseredik a hozzáadott dolgoktól. Volt olyan süti amihez savanyú tejből készült finomságok kellettek.
1 kanál kakaó
1 kanál maizena (kukorica keményítő liszt)
A tűzhely szélén keverd míg megolvad, főzni nem szabad.
Na ez az utolsó fázis, ami igazán meghat engem. Nem a modern kerámialapra helyezem a kicsi edényt, de befűtök a régi kályhába. A nagyszülői ház téglából épített, sütőt is birtokló szürkére festett tűzhelye jut eszembe. Látom ahogy nagyapa ül a fásláda tetején és őrzi a tüzet.
Közben csendben figyeli a sürgő-forgó feleségét és a táncoló lángok mindig az ő akarata szerint lobbannak vagy csendesednek el.
Akkor láttam nagymamát sírni, amikor nagyapa egy februári délelőtt már nem tett többé fát a tűzre… Most fentről nézik, a fiaikkal együtt, ahogy az ükunokáik a messzi országokban majszolják a mézest és biztosan elégedetten mosolyognak, mert minden utódjuk magyarul köszöni meg.
Simon Bódis Enikő


Piros 7es


