LIBERNYÁKULUM

A német nagymama rádöbbent: ez már nem az az ország 2025. jún. 19.

Gertrud néni 74 éves, és ha egy szóval kellene jellemeznie a mai Németországot, azt mondaná: „Idegen.” Nem azért, mert elfelejtette volna, hol van – a szomszédja, Ahmet, minden reggel emlékezteti rá hangosan az erkélyről egy bögre erős török kávéval a kezében. 

Hanem azért, mert már semmi sem olyan, mint régen.

– „Régen a vasárnap csendes volt, most meg a parkban valami arab dobolás megy, és a fiatalok shishát szívnak, mintha az lenne a kenyér” – panaszkodik, miközben a Lidl felé tart, ahol most már német szó alig hallatszik.

„A múltkor kérdeztem a péknél, van-e még sós perec – rámnézett, és azt mondta: 'Wallah, nix da, habibti!' – Hát én meg majdnem visszaköszöntem, hogy 'Heiliger Bimbam', csak nem mertem.”

Gertrud szerint az unokák is eltűntek, legalábbis németként.
Kevinből Kevin-Ali lett, most már futópadon olvassa a Koránt, és otthon készítetett ételek helyett datolyás tejjel böjtöl. Együtt lakik két barátjával, akik szerint Németországban „végre rendes a kaja, és Allah a divat”.

– „Régen templomba mentek a fiatalok húsvétkor. Most meg Ramadán van, meg Eid, és én már csak lesek, hogy hova lett a szalonnasütés a kertben.”

A legutóbbi sokk akkor érte, amikor el akarta vinni az unokáját egy színházi előadásra.

– „Azt mondta, nem jöhet, mert az haram. Hát én meg mondtam neki, hogy akkor az Operett is haram? Meg a Wiener Schnitzel?” 

Gertrud néni nem rasszista. Sőt, kifejezetten szereti a baklavát és már háromféle hummuszt is ismer. De attól még fáj neki, hogy a város, ahol felnőtt, ma inkább hasonlít egy bazárra, mint egy német kisvárosra.

Az utcatáblák alatt arab matricák, az iskolában két német gyerek van, a többi "Ali, Omar, vagy valami rappernév".

– „Én csak annyit kérnék, hadd halljak néha egy rendes német mondatot a buszon, ne mindig Allahot vagy testvért emlegessenek.”

A világ változik, de Gertrud néni szerint ez már nem változás, hanem csere volt. A németek lassan kisebbségben vannak saját hazájukban – és bár ő még emlékszik a régi időkre, a mai nap kérdése már nem az, hogy ki vagy, hanem hogy tudsz-e arabul.

– „Az lenne a legjobb, ha legalább a teát még németül lehetne kérni. Vagy legalább arab felirattal.”