LIBERNYÁKULUM
A Smer odaszúrt: a KDH a progresszívek ölelésébe menekül?
2025. nov. 7.
Úgy tűnik, a szlovák politikai paletta konzervatív szegmensében ismét eldurvul a belharc. A Smer–SD élesen reagált a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) elnökének, Milan Majerskýnek legújabb kijelentésére, amelyben ismételten kizárta a Fico-párttal való együttműködés lehetőségét. A Smer szerint ezzel a KDH valójában a Progresívne Slovensko (PS) mellett kötelezte el magát – vagyis a konzervativizmus nevében a liberalizmus ölébe feküdt.
A Smer közleményében azt írja: „A KDH a progresszív és liberális pártokat részesíti előnyben. Jó, hogy a konzervatív választók már most tudják, hogyan gondolkodik a KDH vezetése az ország jövőjéről.” A párt egyenesen odáig ment, hogy Majerskyéket „a keresztény értékek halálos ellenségeinek ölelésében” látta viszont, ami – mint fogalmaztak – „kivételesen jó szórakozás” lesz, amikor a KDH-nak majd a lelkiismereti szabadsággal kapcsolatos kérdésekben kell egyeztetnie a PS-szel.
A KDH mindeközben a „demokratikus összefogás” zászlaját lobogtatva a PS, az SaS és a Demokrati képviselőivel tárgyalt, közös célt megfogalmazva: a Fico-kormány leváltását. Majerský szerint a Smer „gyűlöletet terjeszt, hogy elterelje a figyelmet saját alkalmatlanságáról”, és kijelentette, hogy a KDH „megfontolt, nyugodt erő” lesz, amely minden szlovákért dolgozik.
Csakhogy ez a „nyugodt erő” most egyre inkább a progresszívek táncát járja. A Smer–SD nem véletlenül hívja fel a figyelmet arra, hogy a KDH az utóbbi hónapokban fokozatosan eltávolodott a klasszikus konzervatív értékrendtől.
A korábban még az alkotmányos szuverenitásért és kulturális-etikai önrendelkezésért küzdő mozgalom ma már olyan pártokkal keres szövetséget, amelyek épp e szuverenitás felszámolásán dolgoznak – genderideológia, migrációs kvóták és a vallás társadalmi szerepének háttérbe szorítása mentén.
A helyzet tehát egyszerű: a KDH döntött. De nem a Smerrel való szakításról – hanem arról, hogy a „konzervatív” jelzőt új tartalommal tölti meg: progresszívvel.
A Smer szarkazmusa ebben az esetben nem csupán politikai csipkelődés: inkább jelzés a szlovák jobboldali szavazóknak. Akik számára egyre nyilvánvalóbb, hogy a KDH ma már nem a hit, a hagyomány és a nemzeti önazonosság pártja, hanem a „demokratikus összefogás” színes, de ideológiailag zavaros koalíciójának egyik statisztája.
A kérdés csupán az: hány konzervatív választó hisz még abban, hogy ebből a progresszív szövetségből valóban az értékek védelme születhet?
Reding Itell



