A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
NYITÓKÉP disneyplus

A sziget szellemei - kritika 2023. márc. 3.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Martin McGondagh egzisztencialista filmdrámája elbűvölte a filmszakma kritikusait – 9 kategóriában jelölték Oscar-díjra, összességében pedig 322 egyéb jelöléssel és 125 díjjal jutalmazták.

Lássuk a cselekményt! Írország egyik kis szigetén járunk a 20. század közepén. A szigettől nem messze, a szárazföldön javában zajlik az ír polgárháború, olykor-olykor áthallatszik a fegyverek hangja. Colm Doherty (Brendan Gleeson), a megkeseredett hegedűművész úgy dönt, többé nem hajlandó szóba állni legjobb cimborájával, a kedves, ám kissé egyszerű Pádraic Súilleabháinnal (Colin Farell). Ez utóbbi kénytelen feldolgozni a hirtelen elhatározást, hiszen amióta az eszét tudja, ők ketten elválaszthatatlan barátok voltak, akik minden nap pontban kettőkor együtt jártak el a helyi kis kocsmába. 

Film Focus Magazine

fotó: filmfocusmagazine.com

Pádric addig nyaggatja Colmot, míg az végül megtörik, és elárulja neki, hogy azért nem tart igényt a barátságukra, mert szerinte Pádric egy lapos alak, akire az ember csak az idejét pazarolhatja. Colm számításai szerint ugyanis már csak alig tizenöt év maradt neki az életből, ezt pedig szeretné hasznosan eltölteni. Legnagyobb vágya, hogy hegedűművei révén írja be magát a történelembe, szeretné, ha még évszázadokkal később is emlékeznének a nevére. Miután Colm úgy érzékeli, volt barátja nem tartja tiszteletben a döntését, drasztikus kijelentést tesz: Ha Pádric még egyszer hozzászól, levágja a saját ujját, mégpedig arról a kezéről, amellyel a húrokat fogja. Ha pedig ezután is zaklatni fogja, szép sorjában az összes többi ujjától is búcsút mond. Pádric nővére, Siobhán (Kerry Condon) kérése ellenére sem hagyja békén Colmot, aki be is váltja ígéretét. Itt kezdődnek az igazi bonyodalmak.

Mivel talán már így is picivel többet árultam el a filmből, mint az egy „szpojlermentes” véleménycikk fogalmába beleférne, itt meg is állnék a történetmeséléssel. 

Legyen elég annyi, hogy a film cselekményének központjában egy barátság felbomlása és annak drasztikus, jellemformáló és szomorú következményei állnak.

Senki ne számítson vidám filmélményre. Persze lesznek benne megmosolyogtató, sőt egyenesen megnevettető jelenetek, ám ez korántsem billenti át a film melankolikus és nyomasztó hangulatának mérlegét. A két karakter eltúlzott és racionalitástól mentes reakcióit egyes kritikusok az ír polgárháború konfliktusainak ésszerűtlenségéhez hasonlítják. 

A film számtalan efféle hasonlatot és szimbolikát is felsorakoztat.

Megjelenik benne többek között az ír néphagyomány szellemalakja is, aki időnként fel-feltűnik, hogy folyamatosan emlékeztesse a nézőt a falu fölött ólálkodó halál jelenlétére.

Hollywoodreporter com

fotó: hollywoodreporter.com

A falucska teljesen elszigetelt életet él. Mindenki ismer mindenkit, mindenki kész beleütni az orrát mások dolgába – a helyi postás még a leveleket is felbontja, hogy megtudja, kinek milyen hír érkezett a szárazföldről. Érdemes szót ejteni a hihetetlenül tehetséges Barry Keoghanról is, aki Dominic Kearney szerepébe bújik a filmben. Ő a falu bolondja, alapvetően jóindulatú, de a legtöbbször szánalmat ébreszt az emberekben. 

A cselekmény és a karakterek cselekedetei néha elképesztően abszurdok, sok kérdésre a nézőnek kell megtalálni a válaszokat. 

Ez egyébként a rendező, Martin McGondagh stílusának egy fontos eleme. Műveit úgy tűzdeli tele szimbólumokkal, hogy az ütős de semmiképp se szájbarágós legyen.

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a filmet, akkor az az „elgondolkodtató” lenne. Elképesztő, mennyi kérdést vágott az arcomba ez a kusza módon egyszerű történet, amely mesteri módon boncolgatja a magány, a kegyetlenség, a kicsinyesség, a tehetetlenség és a kitörni vágyás problémáit. 

Nem egy könnyed esti szórakozás, de hihetetlenül tartalmas. Nem éri meg kihagyni.



Sárai Erika



nyitókép: disneyplus.com

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!