MAGYAR KÁRTYA

A Szövetség győzelme után fellángoltak a soviniszta érzelmek Ipolyságon 2022. nov. 4.

…és ezzel együtt eljött a remek alkalom, hogy Rudenz Ulrich életre hívja a novemberig nyúló nyári szünet után Tökfilkó című rovatát, amelyben a hét legnagyobb balekját volt szokásunk díjazni.

A hétvégi választások eredményét már mindenki ismeri, az Aliancia-Szövetség jelöltjei felszántották Dél-Szlovákiát, váratlanul jó eredményeket értek el azokban a régiókban, azokon a településeken, ahol a Mózes- és Rigó-félék nem fordultak meg az utóbbi fél évben rontani az esélyeket...és a levegőt (Nagymegyer és Komárom nem volt ilyen szerencsés helyzetben).

Így történt ez Ipolyságon is, ahol nyolc esztendő után újra magyar polgármester került a város élére, ráadásul olyan történt, mint előtte soha:

Magyar párt jelöltje győzedelmeskedett a választásokon (Zachar Pál személyében).

Természetesen már másnap beindultak a szlovák nacionalista reflexek a Facebook legsötétebb bugyraiban, elég csak szemügyre vennünk a leköszönő polgármester vagy bármelyik ipolysági facebook-csoport hírfolyamát, ahol olyan magyarellenes riadalomkeltés indult el a kommentszekciókban, melyet látván még Jozef Tiso is csak csettintene. Íme néhány langyosabb komment:

- Šahy sú Šahy, a nie Ipolyság,

- Innentől csak magyarul és csak magyar kultúra...,

- Remélem, négy évig nem Magyarország lesz itt,

- Bármelyik államban élsz, a hivatalos nyelv elsőrangú. Mindkét gyerekem Ausztriában él, hogyan érvényesülnének, ha nem tudnának németül? Kérvényezzék, hogy mindenki tanuljon meg szlovákul? 

Megértjük, valamikor neki kell látni a választásokat lezáró gyászmunkának, és hála’Istennek, az ilyen módon megnyilvánuló soviniszta-szakkomentátorok láthatóan erős kisebbségben vannak a hozzászólók között, azonban arra kiválóan alkalmas a hergelésük, hogy néhány ezidáig alvó kriptonáci festékszóróval induljon el a novemberi éjszakába, hogy jól megmutassa „az gaz magyaroknak”, ki az úr na Felvidéku.

...mert mekkora szemtelenség már az, hogy magyar többségű városnak magyar polgármestere legyen?!

Az első bécsi döntés évfordulóján, november 2-án ilyen látvány fogadta a gyanútlan ipolysági járókelőket szerte a városban:

Hogy megértsük, mit szeretett volna mondani az ismeretlen költő (sic! - festő), alá kell vetnünk a művet egy apró elemzésnek. A fotón látható, fekete festékkel a választási plakátra felvitt ábra egy rendkívül ősi keleti szimbólum: a szvasztika. A hinduk, dzsainok és buddhisták számára szent, mert a béke, a jólét és a jóindulat jele. 

Ismeretlen művészünk kezeit azonban valószínűleg nem ezek az erények vezérelték az alkotás folyamán...

A felmázolt szvasztikából ítélve ugyanis az elkövető személyét illetően akár egy Ipolyságra tévedt részeg zen-buddhista szerzetesre vagy egy éj leple alatt graffitiző orientalistára is gyanakodhatnánk, viszont a nehezen értelmezhető, a szvasztikához mellékelt szöveg(foszlány?) másról árulkodik: 

FAŠI, FARAŠIS  ¯\_(ツ)_/¯

Bár Rudenz Urlich kriptográfiai szakképesítéssel nem rendelkezik, de a nagy mű egészét értelmezve az ismeretlen festő a fasizmus szó szlovák megfelelőjét, illetve az ismert nemzetszocialista szimbólumot (fordított szvasztikát) kereshette...csak nem találta.

Ez van, ha egy kotlebapalánta az első tízórai után kibukik az alapiskolából.

Ennek ellenére elmondható, hogy Ipolyságon nagyjából konfliktusmentes a szlovák-magyar együttélés, amin remélhetőleg az ilyen soviniszta amatőr festők nem fognak tudni változtatni beteges akcióikkal. 

Tudomásunk szerint az ügyben feljelentés született, a város közterületein  üzemelő kamerák felvételeinek elemzése után remélhetőleg az ismeretlen művész, 

a hét legnagyobb Tökfilkója kilétére is fény derül.