LIBERNYÁKULUM

A sztárséf kiállt Orbán politikája mellett 2024. jan. 12.

Kilenc évet éltem Londonban, pontosan tudom, hová tud fajulni a nagy multikulti – mondta Krausz Gábor sztárséf a Mandinernek.

A közvélemény - a bulvársajtó áskálódása okán - vele kapcsolatban leginkább az ismert énekesnőtől, médiaszereplőtől, Tóth Gabitól való válásával "foglalkozott".

Mivel Gabi korábban szerepet vállalt a kormány családbarát kampányában és nyíltan vállalja katolikusságát, kapta a rosszindulatú libernyák csürhétől a válásuk miatt az ívet rendesen.

Krausz ezzel kapcsolatban a következőket mondta:

Kétségtelen, hogy ezzel a sztorival mindent el lehet adni, előfordult, hogy naponta 15-20 kattintás­vadász cikk jelent meg rólunk. De egyszerű oka van annak, hogy miért nem akartam nyilatkozni: igyekszem a négyéves kislányom érdekeit szem előtt tartani. Mindaz ugyanis, ami most megjelenik rólunk, tíz év múlva ugyanúgy elérhető lesz az interneten, és nem szerettem volna, ha az iskolában a szülei válásán csámcsognának, vagy esetleg bántanák ezért.

Arra a kérdésre, hogy a volt feleségét ért aljas kritikák ellenére jó iránynak tartja-e, hogy a kabinet családbarát politikáját, ezt válaszolta:

Úgy gondolom, nem lehet vitatni azt a tényt, hogy az előző tizenhárom évben rengeteg segítséget kaptak a magyar családok, ezt a mindennapjainkban is tapasztalom, és a környezetünkben is érzékelem. Sokan döntenek a családalapítás mellett, és azt látom, akik korábban csak egy gyermeket terveztek, most másodikat, sőt harmadikat is vállalnak a támogatásoknak köszönhetően. Ezek az intézkedések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ki­számíthatóbban, biztonságosabban tudjanak tervezni a családok. Ez a politikai hozzáállás szerintem dicséretes, és a szándék is látszik mögötte, vagyis hogy minél többen legyünk mi, magyarok, amivel messzemenőkig egyet tudok érteni.

Az ilyen cikkek egy normálisan működő, konzervatív alapokon nyugvó társadalomban meg sem jelennének. Nem lenne szükség rájuk.

De - sajnos - egy, a feje tetejére állított, woke-világban élünk. Amelyben - bármilyen hihetetlen - szinte harcolni kell azért, hogy a normalitás hangja elnyomja a nyugati irányból (a tömegkultúra és a tömegtájékoztatás révén) erőszakosan nyomuló (progresszívnak mondott) beteg ideológia harsogó hangját.