RIA-RIA

Apponyi Albertre, a nemzet ügyvédjére emlékezünk halálának 91. évfordulóján 2024. febr. 7.

Apponyi Albert grófnak nehéz keresztet szánt a Jóisten, neki kellett ugyanis képviselnie Magyarországot a gyalázatos trianoni hóhérszék előtt. Az ötszörös béke Nobel-díj-jelöltre, a Magyar Királyság vallás- és közoktatásügyi miniszterére, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagjára emlékezünk.

Gróf nagyapponyi Apponyi Albert György Gyula Mária 1846. május 29-én született Bécsben. Tanulmányait a kalskburgi jezsuiták között végezte, majd Pesten és Bécsben hallgatott jogot. Tanulmányai után Németországban, Angliában és Franciaországban utazgatott, ahol a kor szokásainak megfelelően igyekezett kapcsolatokat kiépíteni és új ötletekkel gazdagodni.

Míg több nagy kortársának, meg kellett tanulnia magyarul, az Apponyi család anyanyelve a magyar volt, így eltért arisztokrata társaitól.

Politikai pályáját 1872-ben kezdte, a szentendrei kerületben kapta első mandátumát a Deák-párt képviselőjeként, ám a legtöbb politikai formáció idegenkedett Apponyitól, egészen az első felszólalásaiig, amikor kiváló szónoki képességeiről tett tanúbizonyságot.

Deák Ferenc pártjától Sennyey Pál báró politikai közösségébe tért át az évtized végére, majd a báró visszavonulása után az egyesült (mérsékelt) ellenzékhez csatlakozott, mely 1892-ben felvette a Nemzeti Párt nevet.

1904-től már az ellenzék vezéreként tisztelik Apponyi Albertet, aki már Ferenc József tanácsadói tisztségét is betöltötte az azt megelőző években.

Az első világháborút követően visszavonult az aktuálpolitikától és a béketárgyalások előkészírésére koncentrált, és elvállalta a békeküldöttség vezetését is. 

Apponyit elsősorban a trianoni tárgyalások alatt elmondott beszédével idézzük leggyakrabban; ebben a felszólalásban tett utolsó kísérletet arra, hogy a győztes hatalmak előtt feltárja az aláírandó egyezmény súlyos igazságtalanságát a Magyar Királysággal szemben.

Mint tudjuk, Apponyi híres (alább meghallgatható) beszéde üres fülekre talált, így Magyarország területileg megcsonkítva lépett egy új korszakba.

A gróf ekkor már közel ötven éve volt a politikai pályán, kortársai a lagnagyobb élő magyarként tekintettek rá.  kontinens művelt körei a The Grand Old Man of Central Europe, vagyis a Közép-Európa nagy öregje becenéven emlegették őt.