A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Swinie koryto pixabay 2

Árulók, bomlasztók és vályúhoz igyekvő kirakatpolitikusok 2022. márc. 11.

Az MKP Platform facebook-oldala megosztotta a minap azt az aktuális Median felmérését, amelyből kiderült, hogy a Szövetség támogatottsága visszacsúszott 2,9%-ra. A bejegyzés alatt kisebb vita alakult ki, s egy magát egyszerű választópolgárnak tituláló hozzászóló (facebook-profilja szerint a Diákhálózat aktivistája, ami annyit tesz: Összefogás-szimpatizáns) bomlasztóként hivatkozik azokra, akik ellenérzéseket táplálnak a salátapárt politikája és a Híddal való összeborulás iránt.

Nem is a „független” hozzászóló személye az érdekes, nem is nevesíteném, nem közszereplő, de amit leírt, az bizony már elhagyta néhány politikusunk száját, bár nem pont ebben a formában. A lényeg röviden:

aki nem támogatja a Szövetség egyre inkább liberális politikáját, az bomlasztó, s ha még ki is nyilvánítja ez iránti nemtetszését, akkor még hisztizik is, mint a kisgyerek, akinek nem vett fagyit az anyukája.

Tehát aki nem fogadja el az irányt – a hozzászóló és politikai liblingjei szerint – csupán azért teszi, mert nem fér oda a vályúhoz.

Ezek szerint Én is, és adott esetben Te is Kedves Olvasó!


NEM ÉN VÁLTOZTAM, HANEM A PÁRTOM

Korábban valóban nem szoktam túlságosan gyakran megnyilvánulni a „szlovmagy” aktuálpolitikát illetően. Kilenc évig tanítottam, közben Felvidék-szerte ismert portál külső szerzője voltam, emellett kulturális szervezetek alapításában, munkájában vettem és veszek részt ma is. Az évek alatt számtalan rendezvényt szerveztem, szerveztünk kollégáimmal. Mindezt önkéntes alapon, ingyen. Sőt – aki tevékenykedett már a kultúra területén, az nem fog meglepődni – gyakran a sajátomból kellett áldoznom rá. Munkámért nem kaptam, nem kértem és nem is vártam soha semmit. Én ezzel járultam hozzá közösségünk megmaradásához. Sokan vagyunk így...

Volt egykor egy nemzeti-konzervatív párt a Felvidéken, az MKP, melyet támogatni -, céljaival azonosulni tudtam. Ezért fiatal korom óta aktivistaként dolgoztam a párt sikeréért, néhány éve az MKP ipolysági helyi szervezetének elnökségében is helyet kaptam (szintén vatikáni valutáért: „Isten fizesse meg”). Bár semmilyen pozícióra soha sem törekedtem, nem is vágytam, aki ismer, tudja!

Viszont most, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy pártunk milyen irányba halad, nem vállaltam újabb éveket az MKP ipolysági szervezetének elnökségében.

A pártot – a remény hal meg utoljára alapon – egyelőre nem hagytam el. Bár, úgy néz ki, előbb-utóbb nem hagynak más választást számomra.

Maradhatnék csendben, biztosan sokkal egyszerűbb lenne bégetve, orrot befogva, lehajtott fejjel, értékrendemet feladva beállni a sorba a valóban a vályú felé igyekvők mellé. Inkább a nehezebb utat választottam!

Úgy döntöttem, csendben semmiképp sem maradhatok, mert az mindannak a megcsúfolása lenne, amit ezidáig tettem és gondoltam. De semmiképpen sem az MKP ellen, hanem az MKP mellett!

Így lettem én is bomlasztó!

A fentieket összegezve tehát abban biztos vagyok: a vályú felé törtetőket nem körülöttem kell keresgélni!


A BÁRSONYSZÉK NAGY ÚR

Mert nem inkább annak számít csupán „a pénz, a paripa, a posztó,” aki minden korábbi értékrendjét feladva beáll az elvtelenek sorába? Aki összeáll bárkivel, bármennyit is ártott a magyarságnak korábban, mert lelki szemei előtt már azt látja, hogyan helyezheti bele popsiját a parlamenti bársonyszékbe?

Az MKP-gyűlöletre épülő Összefogás, a Híd-utálatra szakosodott MKP, a minden jobboldaliságot, nemzeti érzést elítélő Híd politikusai vajon miért bútoroztak össze? Miért viselik el egymást, szemmel láthatóan elég nehezen?

Felebaráti szeretetből? A felvidéki magyarságért? Vagy inkább az 5%-os parlamenti küszöb „megugrása” miatt, amiért négy évig kényelmes – feljebb már említett – pozsonyi bársonyszék jár?

Nyitva hagyom a kérdést, mindenki döntse el maga...

De őszintén! Nem inkább az ő környékükön kellene keresni azt a vályú-imádatot?

Sértődött viszont vagyok, ezt vállalom. Hosszú évekig hittem az MKP-ban, dolgoztam érte, most valószínűleg minden mehet a kukába. Hogyan várhatják el a párt nemzeti-konzervatív értékrenddel rendelkező tagjaitól, hogy részesei legyenek egy liberális párt építésének? Dolgozzanak Rigó Konrád parlamenti székéért, aki jobban aggódik a jelen helyzetben az ukránok helyzetéért, mint a kárpátaljai magyarokért? Aki szivárványos zoknit húz a szexuális kisebbségek jogaiért, de amikor a kettős állampolgárság kapcsán felmerülő igazságtalanságok miatt kellene felszólalnia, akkor hallgat? Ez a jó irány?

Persze, a vályú felé, ami önfeladással van kikövezve.


HITELESSÉG ÉS SZAVAZÓBÁZIS

De mennyire hiteles a választók előtt az, hogy egyik nap az orbánfóbiás hídasok előtt hajbókolunk, másnap mosolyogva szelfizünk Orbán Viktorral meg Novák Katalinnal? Csak én látok ebben némi ellentmondást?

Szerintetek hogy fog szavazni a Szövetségre az az MKP-s, aki már azt is bánja, hogy valaha bizalmat szavazott ennek szebb időket megélt (előd)pártnak?

Elmondom: sehogy!

Erről árulkodik az összes felmérés, mióta ez a „mindent bele” párt megalakult.

Tényleg lemondtok a leghűségesebb nemzeti elkötelezettségű választóitokról értük? Átengedve konzervatív szavazóitok nagy részét Gyimesinek, pontosabban Matovič pártjának, akinek csak szükséges teher a magyar.

Tényleg csak süketek és vakok ülnek az MKP elnökségében? Vagy nagyon jól látnak és hallanak, csak hát megint az a fránya vályú...?


MÉG VAN VISSZAÚT

Még van idő visszafordulni? De vészesen fogy az idő, ketyeg az óra!

Bármi is történjen: én, a „bomlasztó“ (tudom, ez központilag parancsolt narratíva a magamfajta ellen), aki nem áll be a sorba, én leszek az, aki továbbra is minden reggel a tükörbe tud majd nézni. Hányinger nélkül.

Javaslom minden politikai „felsővezetőnek,” próbálja ki ugyanezt. Nem biztos, hogy mindenkinek fog menni.

Vajon ha a tíz évvel ezelőtti Berényi Jóska összefutna a mai Berényi Jóskával, mit mondana neki? És adódik a kérdés: melyik Berényi Jóska mondott igazat? Melyik volt őszinte?

Ne legyenek illúziói senkinek, ne hagyja magát senki megvezetni a parlamenti vágyálmok rózsaszín ködében, legkésőbb két év múlva el fog jönni az igazság pillanata, amikor már nem lehet visszacsinálni az egészet, és nehéz lesz megmagyarázni mindezt, a sok “miértet”. Akkor már a régi, korábban „tűzön-vízen át” MKP-s sem fog hitelt adni szavaitoknak, akkor már nem lesz visszaút. Már csak hátrafelé tekintgethettek majd, hogy lássátok azt pusztítást, amelynek ti is tevékeny részesei voltatok.

És nem csak politikusaink vizsgáztak le ebben a pár hónapban, hanem a felvidéki jobboldali sajtó jelentős része is. A korábban oly nagy erkölcscsőszök, akik 10-15 éve minden reggel azzal keltek, és minden este azzal feküdtek, hogy jókorát rúgtak a Hídba és a patás ördögnek titulált Bugárba, akik most körömszakadtáig védik ugyanazokat, a „szöveccséges“ mundért ahelyett, hogy kongatnák a vészharangot.

Ugye, Dénes?


EBBEN IS IGAZUNK VOLT

Korábban az általam máig nagyra tartott MKP-s ismerőseim rossz néven vették, hogy a Piros7es oldalán azt írtuk Volner János klasszikusára utalva:

„Az MKP végbélkúpként oldódik fel a Szövetségben.”

Nos, minden jel arra utal, nem fog, hanem már réges-rég feloldódott.

És én ezt sajnos nem tudom szótlanul nézni...



Maradok tisztelettel:

Kapusník Csaba, „bomlasztó“