AMMARHA!

Aszfaltbetyárok és telefonhuligánok figyelmébe 2023. szept. 27.

Igazán nem akartam megszólalni a kampány hajrájában, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy csendben maradjak. Egyetlen magyar pártunk képviselő-jelöltejeinek egy csoportja ugyanis továbbra is és következetesen is hülyének nézi azokat, akiknek a szavazatára ácsingózik.

Félreértés ne essék, nem abból a célból pötyögöm be ezeket a gondolatokat, hogy bárkit is eltántorítsak a Szövetségre leadott szavazattól, épp ellenkezőleg! Mindenkit bátorítani szeretnék, hogy vokssával erősítse a magyar politikai jelenlétet Szlovákiában. Épp csak arra szereteném felhívni a figyelmet, mégpedig leginkább a képviselő-jelöltek figyelmét, hogy tévúton járnak.

Politikus-jelöltkeink egy része azt hiszi, hogy itt bárkit hülyére lehet még venni az aszfaltgőzben megpácolt ígéretekkel és látszatakciókkal. Röhögnöm kell, amikor a megyei képviselők leaszfaltozott kilométerekkel házalnak a választóknál, mintha az országos szempontból releváns ügy lenne. 

Miért hiszi azt egy politikus, hogy a teljesítményét a déli végeken leszórt nyers aszfalt köbméterében mérik?

Tulajdonképpen miért hiszik azt, hogy ez még politikailag releváns kérdés a felvidéki magyarság számára? És nagyon sok ehhez hasonló, mára irreleváns kérdés maradt. 

Tudom, tudom, nyűg a mindennapi zötyögés a kátyús utakon, szentségelünk, ha épp az egyik gödröt kikerüve egy másikba juttatjuk a jobb sorsra érdemes autónk valamelyik kerekét. De ehhez már hozzá vagyunk szokva. Ahogy a körforgalmak előtt kígyózó kígyók sorokban várakozva is naponta bosszankodunk egy kiadósat. Persze nyilván örülünk, ha az állam ellátja a feladatát, és kijavíttatja a használhatatlan útszakaszokat, netán újabbakat épít. És itt van a vetésben a fogó, ugyanis ez az állam feladata! Nem a pártpolitikusoké.

A 21. században már hadd ne kelljen azzal kampányolni, hogy ki hány méter aszfaltot rakatott le. Ez a válsztópolgárt rohadtul nem érdekli. Ez nem politikai kérdés, hanem a kötelesség kérdése.

Minket ellenben az érdekel, hogy lesz-e még kinek tanítania a gyerekeinket, egyszersmind: lesz-e még, akit tanítani kell. Mert nem az aszfalt minősége miatt vándorol el a magyar a felvidékről, hanem a kilátástalanság miatt, melyet a századforduló gondolkodásmódjában megrekedt politikusaink is okoznak. 

Ide családpolitika kell, ide olyan ösztönző vállalkozói környezet kell! Ez pedig szakértelmet, szakembereket kíván.

Jó, lehet itt azzal jönni, hogy a gazdaság fejlesztésének alapja a megfelelő infrastruktúra (az aszfaaaaaalt), de csak egy napokban elcsípett rádióriportot felidézve: olyan a vállalkozói környezet, hogy a szlovákiai cégek jelentős része nem tud törvényszegés nélkül működni! Na, kisapám, ezen gondolkodj el, hogy ezen hogyan tudnánk változtatni. Ja, hogy ehhez ismerni kellene a jogi környezetet vagy működő gazdasági modelleket? Hát amíg az aszfalt túrjátok, addig ezt nem fogjátok tudni megtanulni, magyarán valós problémákat sem fogtok tudni megoldani.

De amúgy mi ez a becsípődés az aszfalt felé? Csak nem az R7-es alatti földek mutyijából meggazdagodott rivális párt dögkeselyűitől irigyeltétek el a kisemberek átveréséből szerzett euró tíz- és százezreket? 

Ennél ti jobbak vagytok!

Arról meg már nem is beszélek, hogy a telefonbetyárkodásotokkal több szavazót veszítettetek, mint amennyit nyertetek (higgyétek el, nem egy embertől hallottam ezt). Kicsit úgy jártatok, mint az egyszeri polgármesterjelölt a túltolt kampányával egy dél-szlovákiai városban, akinek még a népszerűtlen aktuális polgármestert is sikerült újraválasztatnia. 

Száz szónak is egy a vége: mától életbe lép a kampánycsend. Amit meg lehetett tenni, ti, politikusok már megtettétek, most a választók jönnek. A munkátok gyümölcsét (és nem csak a kampányban nyújtott teljesítményetekért!) szombaton aratjátok le. 

Bármi is legyen a végeredmény egy tanácsot fogadjatok meg – mindannyiunk érdekében: vasárnaptól már a következő választásra kell készülni!

A felvidéki magyarság valódi eredményeket akar – és főleg: érdemel –, nem pedig bóvlit a körforgalomba kirakatba! A ti feladatotok szolgálni a népet, és nem fordítva, nem a választónak kell titeket bólogató Jánosként kiszolgálni a szavazatainkkal. Azt ugyanis ki kell érdemelni. Lesz rá négy évetek. Hajrá!

Nyitókép: istockphoto.com