LIBERNYÁKULUM

Az angolszász országokban 82%-ot vitt volna Orbán 2022. aug. 18.

Szilvay Gergely, a Mandiner publicistája egy terjedelmes cikkben védte meg a magyar választási rendszert. A The European Conservative oldalán angol nyelven közölt írás nem kevesebbet állít, minthogy a sokat kritizált magyar választási rendszer valahogy mégsem olyan egyoldalú, mint azt a baloldal beállítja.

Miután nyolc év szocialista-liberális kormányzás leamortizálta Magyarországot, az Orbán Viktor vezette Fidesz elsöprő, kétharmados választási győzelmet tudott aratni a régi választási rendszerben, melyben 176 egyéni választói körzet adta az egyéni szavazatokból a képviselőket. Ebből a 176 helyből 173-at a Fidesz jelöltjei nyertek, ami 98,3%-ot jelent.

Ez az angolszász országokban – USA, Kanada, Nagy-Britannia, stb. – azt jelentené, hogy a parlamenti helyek 98%-át el is vitte volna a győztes párt, hiszen ott nincs kompenzánció, hanem „a győztes mindent visz” elv érvényesül.

A második fordulót eltörlő új rendszert sokat kritizálta a baloldali ellenzék, mivel úgy érvelnek, sokkal több parlamenti helyet biztosít a győztes pártnak, mint amennyi a listás szabazatokból bejön. Tehát a listás 52,7%-os győzelemből lett kétharmad. Nem, ez nem bűvészkedés vagy választási csalás: a listás szavazatokhoz hozzájön az egyéni körzetekben elért győztes helyek száma, ahogy 1989-től 2012-ig is (elég csak az MSZP vezette baloldal 1994-es választási győzelmére gondolni).

A különbség csupán annyi, hogy a jelenlegi rendszer nem a vesztes felet, hanem a győztest kompenzálja nagyobb mértékben, így biztosítva stabil kormányzati többséget.

Ha a Fidesz 2022-es választási győzelmét az angolszász rendszerre ültetnénk át, akkor megdöbbentő eredmény születne, hiszen így a kormánypárt 82%-ot foglalna el a magyar Országgyűlésben.

Az ellenzék álláspontja olyasmi, hogy a valóban demokratikus választási rendszer az vagy a régi volt (ami nem arányos, hanem kevert), vagy a kizárólag az arányossági elvet érvényesítő rendszerek azok (ezekben nincsenek egyéni képviselői kerületek, csak listák, mint Hollandiában).

De ez nem igaz: a demokrácia modern kori születésétől fogva az eredeti választási rendszer a „győztes mindent visz” elvére épült. Ezt korrigálták az arányossági elv hozzáadásával, és nem fordítva. Ez biztosítja, hogy a politikusoknak valódi kapcsolata legyen az emberekkel és a területtel. És van egy gyakorlati különbség is: a kevert és többségi rendszerek jobban biztosítják a kormányozhatóságot, mint az arányos rendszerek – az utóbbiak ugyanis végtelen koalíciós problémákkal és törékeny kormányzással járnak

– foglalja össze nagyszerűen az ellenzék hamis érvelésének fonákságát Szilvay.

Forrás: MANDINER