CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Az elmúlás kertjében 2024. júl. 6.

Pár éve naponta késztetést éreztem, hogy felkeressem a szinte egyszerre eltávozó szüleim nyughelyét: friss virágot vigyek, vagy meggyújtsam az emlékezés gyertyáit. Hol megnyugtatott, hol felzaklatott. Csak a közelükbe lehessek... Ezt az érzést csak olyan ember ismerheti, aki sok fontos személyt elbúcsúztatott már.

Aztán megtanultam kezelni, amennyire lehet: ők csak előrementek, bennem élnek tovább. És nem azt szeretnék, ha magamba roskadva bánkódnék. Új életet kezdeni, kizárni minden negatív embert és körülményt, csak szeretetet sugározni egy olyan személy számára, aki maradéktalanul rászolgál és megérdemli...

Visszacsöppenni az igazi életbe, a sok tragédiát egy fiókba helyezni, bekulcsolni és nem nyitogatni. Van itt küldetés még elég...

Hetente azért felugrom, ellátogatok a komáromszentpéteri temetőbe. Látni a közösség törődését és törekvéseit, miszerint ott rend is van, amilyennek kell. Hozzátenném: az expolgármester is szívén viselte, ha gond és probléma akadt, ebben a tekintetben bármikor fordulhatott hozzá az ember. Még én is, pedig korántsem cseresznyéztünk egy tálból.

A komáromi sírkertbe csak itt-ott tévedek be: Oláh György tanárt, kedves barátomat üdvözölni, akivel hetente 2-3 matek- és magyarórát végigduruzsoltunk a házi tantermében, meg mézes kávét iszogatva szidtuk a mindenkori rendszert. Szuper és építő tereferék voltak ezek. A kávét sem feketének hívtuk, mert nem. Ki tudja miért? Mi tudtuk.

Nos, működik ez is, mint szinte minden ebben a leosztott játékszínben. Csak az ujjbábok változnak, azok is sógorok, komák vagy haverok. Nem is érdekel túlzottan, csak elkeserít, elszomorít.

Nemrég egy beszédes számla körözött a neten, most megkapaszkodni: a hétvégén, csupán azért a megterhelő aktusért, hogy kinyitják a temető nagykapuját – 50 eurót szipkáznak el. 

40 perc várakozás után 50 euróért kinyitnak egy kaput, hogy felújíthass valamit. 

Nem a Mennyország kapuját, ó nem! A biznisz az biznisz. Igaz, hétközben „csak” 25 euró. Jobb és méltányosabb helyeken ilyet ingyen, vagy néhány kósza euróért végeznek, max. 5-ig.

Persze itt is csak a Polip-féle összefonódások, kicsiben. Minden működik, csak majdnem minden nem... Veszzük észre!

A bizniszhajhászok paradicsoma lett a modern világ, ahol semmi és senki sem szent. Maximum az, akinél van a zsuga. Vajon meddig leszünk némák, süketek és vakok?

Egy ige jutott eszembe: Péld 15,16: 

„Jobb a kevés az ÚR félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele.”

Nyitókép: picist.com