CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Mácsadi István: Az elnökválasztás győztese a felvidéki magyarság lett? 2024. ápr. 11.

A közösségünk lelkiállapota az önálló Szlovákia óta nem volt még ennyire rossz passzban, nem volt még ennyire szétverve. Motivációhiány, elöregedés, hanyatló régiók, felgyorsult asszimiláció, harmatgyenge képviselet. Ez tükröződött az első fordulóban elért eredményből is, ahol az egyedüli magyar jelölt, Forró Krisztián még a 3%-ot sem érte el. A kudarc után az elnökség többsége úgy döntött, kiáll a választói akarata mellett, és nyíltan, teljes mellszélességgel Peter Pellegrinit támogatja a második fordulóban.  

Állást foglalt a polarizálódó világban a Magyar Szövetség, és a párt szavazóbázisához az értéklendileg közelebb álló jelölt mögé sorakozott fel. A racionális politikai döntésnek meglett az eredménye, több év után végre a sikeres, győztes oldalt erősíti a magyar közösség. 

Korčok lehetséges hatalomrakerülésével elkerültük, hogy a nemzetközi fórumokon azt hangoztassa, hogy csak a Fico-kormány nem akarja támogatni az EU és a NATO háborúját Oroszország ellen, de az emberek államfőként neki, a hadsereg főparancsnokának szavaztak bizalmat. 

Elkerültük, hogy Korčok 5 évig a szlovák nemzetre hivatkozva szítsa a feszültséget Magyarországgal szemben és a V4-ek között, aminek a felvidéki magyarság inná meg a levét.

Hogy ne tekintsenek ránk nemzetbiztonsági kockázatként, hogy ne érjenek bennünket napi szinten atrocitások, hogy ne húzzák már megint elő a magyar kártyát, már csak azért is megérte felsorakozni Peter Pellegrini mögé.

Viszont Forró elért eredménye mellett nem mehetünk el szótlanul.

Beteges beidegződés, téves rögeszme, amihez betegesen ragaszkodnak a Szövetségben. Az elmúlt tíz évben háromszor állítottunk önálló elnökjelöltet. Tíz éve az első magyar nemzetiségű köztársasági elnökjelölt a tündéri mosolyú, legendás bajuszáról híres Bárdos Gyula volt. A kezdetekkor nagy volt a lelkesedés, mivel 2010-ben az MKP nem ugrotta meg a parlamenti küszöböt, kellett egy pozitív, lélekerősítő visszaigazolás közösségünk felé. Volt a pártnak médiája, helyi szinten lelkes támogatói, és Bárdos az egykori MKP-s parlamenti frakció vezetője volt, akkor Csemadok-elnök, megfelelő jelöltnek tűnt elnöknek. Mai szemmel az 5,1%-os eredmény már sikerként könyvelhető el.

Öt évvel ezelőtti Menyhárt József megfutamodott a megmérettetés elől, amit nem egyeztetett a párt prominenseivel, az ezt követő pártkommunikáció pedig teljesen csődöt mondott.

Most meg az égadta világon semmi, de egyáltalán semmi nem volt adott a jó szerepléshez. A Piros7.es-en ennek többször hangot adtunk, a Magyar Szövetségben is voltak, akik már a döntésnél tudták, hogy ez bukás, kudarc lesz. Az elnök úr és az elnökség, érthetetlen okokból, ezt mégis máshogy értékelte ki, egy vesztes háborúba vezették a még megmaradt szavazótábort.

Hiányzott a tartalom Forró mondandójából. Hiányoztak a világos, egyértelműen megfogalmazott célkitűzések. „A Talpra magyar!” mögül kimaradt a 12 pont. Az egész kampány során úgy nézett ki Forró Krisztián, mint egy magányos farkas, aki háta mögül hiányzik a közösség támogatása.

Az eredmény nem volt meglepő, valamivel több, mint 60 ezer ember adta voksát az egyedüli magyar jelöltre, ezt nehéz lett volna sikerként eladni.

A második kör előtt kiéleződött a párharc, mindkét jelölt ringbe szállt a magyar szavazatokért. A párt vezetése dilemma előtt állt, hiszen eddig mindig demokratábbnak tűnő köztársaságielnök-jelöltet támogatta. Ez így volt Radičová, Kiska és Čaputová esetében, igaz a párt nem állt be nyíltan egyikőjük mögé sem, csak burkoltan bíztatta erre szavazóit. A választások után mindhármuk jó esetben egy „Keszenemmel” hálálták meg a támogatást.

A mostani második forduló előtt szinte mindennap mindkét jelölt megemlítette a magyarokat. A Szövetség elnöksége felismerte a politikai realitást, és azt a jelöltet támogatta, akinek pártja kormányon van, érdekelt a jószomszédi viszonyok megtartásában, és akit a déli régió lakói egyértelmű többségben támogattak.

A kudarcos választás után végzetes hiba lett volna ezt a mentőövet úszni hagyni. 

A Magyar Szövetség a galántai kihelyezett kormányülésen találkozott Ficoékkal, ahol a megbeszélés témái többek között a galántai kórház ügye, a Pozsony-Komárom vasútvonal, illetve a Győr-Szered közötti összeköttetés voltak.

Nem megerősített információ, hogy a párt felső vezetése tárgyalt már a rimaszombati kórház modernizálásáról, az iskoláink fellendítéséről is.

Ha a fent említett tárgyalások két pontja megvalósul, akkor nem csak a béke, a józan ész, hanem a magyar közösségünk is Pellegrinivel együtt győzött.