LIBERNYÁKULUM

Az Európa Tanács szerint folytatódik az LMBTI-ellenes közbeszéd erősödése 2023. jún. 1.

Az LMBTI-közöségekhez tartozók és támogatóik továbbra is fokozódó, súlyos nehézségekkel szembesülnek a szólásszabadsághoz és a gyülekezési szabadsághoz való joguk gyakorlása során – állapította meg az Európa Tanács rasszizmus és intolerancia elleni szakértői bizottsága (ECRI) csütörtökön közzétett, 2022-es adatokra támaszkodó éves jelentésében.

A strasbourgi székhelyű, 46 tagállamot számláló Európa Tanács szakértői a szexuális kisebbségekhez tartozókkal kapcsolatban pozitívumként említették, hogy egyes országok lehetővé tették az azonos nemű párok számára, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatban éljenek vagy gyermeket fogadjanak örökbe, továbbá, hogy több ország törvényi tilalmakat vezetett be a szexuális orientáció vagy a nemi identitás megváltoztatását célzó terápiákra vonatkozóan. Mivel a jelentéstevők szerint az ilyen terápiákat tiltó országok száma még mindig alacsony, a vonatkozó tilalmak széles körű bevezetését szorgalmazták.

A nemváltás tehát üdvözölendő, akár fiatalkorúak körében is, de a szexuális orientáció vagy a nemi identitás megváltoztatását célzó terápiákat tűzzel-vassal kell irtani. Na, de mi van, ha valaki önszántából venni részt ilyesmin?

Azt el lehet dönteni, hogy fiú vagy-e vagy lány, azt viszont nem, hogy szeretnék-e LMBTI tag lenni?

Kiemelték ugyanakkor, hogy egyes országok a házasságot csak a férfi és nő között lehetséges szövetségként határozzák meg, vagy alkotmányukban rögzítették az örökbefogadás tilalmát az azonos nemű párok esetében.

Az, hogy mindennek mi köze van a bevezetőben emlegetett „szólásszabadsághoz és a gyülekezési szabadsághoz való joghoz” továbbra is talány. A házasság nő és férfi szövetsége, minden egyéb kapcsolat, ami ezt mímelné, az legfeljebb hasonló, de nem házasság. 

Számos európai országban tabunak számít az LMBTI-személyek létezése – írták. A politikusok körében pedig több felé elterjedt az LMBTI-ellenes gyűlöletbeszéd, ami – szavaik szerint – arra emlékeztet, hogy sokkal többet kell tenni a szexuális kisebbségekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés és a gyűlölet motiválta erőszak megelőzése és leküzdése érdekében.

Az nyilvánvalóan eszükbe sem jut, hogy mindez egyfajta reakció, amit az erőszakosan nyomuló LMBTI lobbi vált ki, de az esetek túlnyomó többsége távol van a gyűlöletbeszédtől. Persze az ő szótárukban már a legfinomabb kritika is gyűlöletbeszéd. 

Az ECRI éves jelentése szerint továbbra is elterjedt Európában a cigányellenes gyűlöletbeszéd, csakúgy, mint a romák általános diszkriminációja. A romák továbbra is negatív hangsúllyal jelennek meg a médiában, nem szűnő probléma a roma gyerekek iskolai szegregációja, sok európai országban továbbra is nagyon rosszak a romák lakhatási körülményei, és a legtöbb országban nem tesznek semmit a helyzet javítása érdekében.

Véleményük szerint némi előrelépés figyelhető meg a romáknak nyújtott kártérítés terén a jogellenesen, kényszersterilizálás formájában elkövetett múltbeli sérelmekért, valamint a rendőri visszaélésekért. A szakértők szerint azonban a romák elleni rasszista rendőri fellépés továbbra is problémát jelent, ezért hatékony lépéseket sürgettek az ilyen esetek bejelentőinek bátorítására, valamint az elszámoltatás biztosítására.

Nos, ez egy összetett és súlyos problémakör, az ECRI szerint persze a romákért a többség felelős, nyilván arra semmi szükség, hogy részükről is meglegyen kollektíve az igyekezet. 

Az ECRI sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy egyes országokban „szűkül a civil társadalom szereplőinek mozgástere”, a civil szervezetek pedig a hatóságok „indokolatlan beavatkozásával szembesülnek”. Nyitott és demokratikus teret kell biztosítani ezeknek a szervezeteknek – jelentették ki.

Nyilván a civil társadalom részei azok az álcivil szervezetek, amelyek valójában kormányok megbuktatásán dolgoznak éjt nappallá téve, a velük szembeni beavatkozás nyilván indokolatlan. 

A jelentéstevők végezetül az ukrajnai háborúval kapcsolatban azt írták: sérti a nácizmus áldozatainak emlékét az orosz vezetők azon hamis narratívája, mely a demokratikusan megválasztott ukrán kormányt és az „oroszbarátnak nem tekinthető ukránokat” neonáciként írja le.

Ez persze a hab a tortán, hiszen az, amit az ukrán neonácik a kisebbségekkel leművelnek, egy mintademokrácia velejárója – tekintve, hogy bizonyos kisebbségeknek Nyugat-Európában is inkább a bevándorlóktól kell igazán félnie, nem is alaptalan. 

Az ukrajnai menekültek befogadásával kapcsolatban arra hívták fel a figyelmet, hogy egyes jelentések etnikai alapú, egyenlőtlen bánásmódról számoltak be a nem ukránokkal, például az ázsiai vagy afrikai országokból érkezőkkel, valamint az ukrán állampolgárságú romákkal szemben az ukrán határokon, valamint a fogadó országokban.

Mindig van mit kritizálni, arról nem is beszélve, hogy az afrikai vagy ázsiai országokból érkezők az esetek nagy részében nem menekültek, hanem gazdasági bevándorlók. Egyedül az ukránokat nem szabad...

Az ECRI elismerését fejezte ki az illetékes hatóságoknak, az esélyegyenlőségi testületeknek és a civil társadalomnak Európa-szerte kinyilvánított szolidaritásukért, és hangsúlyozta: ennek így kell maradnia a jelenlegi és a jövőbeli humanitárius válságok esetében is. A szakértők üdvözölték, hogy az elmenekült orosz állampolgárokat befogadó országok hatóságai azonnal intézkedtek az ellenségeskedés kezdeti megnyilvánulásai és az esetleges gyűlölet eloszlatása érdekében, de hangsúlyozták, hogy e téren továbbra is fokozott éberségre van szükség.

nyitókép: Paul Morigi

MTI/P7