MAGYAR KÁRTYA

BOTRÁNY: Kárpátaljai magyarokra vadásznak az ukrán toborzók 2026. márc. 2.

Kíméletlenül csapnak le a kárpátaljai magyarokra a korrupt ukrán embervadászok. Legújabb áldozataik között van egy mentális problémákkal küzdő, nyíregyházi születésű fiatalember, valamint egy hivatalos felmentéssel rendelkező, várandós feleségét hátrahagyó családapa is. A TCK (ukrán toborzóiroda) emberei már a magánházakba is betörnek, miközben a dollárezrekért zajló emberkereskedelem és korrupció virágzik. Meddig tart még a kárpátaljai magyarság módszeres sanyargatása?

A beregszász-környéki Szernyén élő Veres-család rémálma két hónapja kezdődött. A nyíregyházi születésű Veres Balázst a saját kapuja elől rabolták el és tuszkolták be egy furgonba. A fiút Lembergbe, majd Harkivba hurcolták, ahonnan utolsó üzeneteiben már arról írt, hogy felderítésre küldik a frontra. Ami az amúgy is vérlázító esetet még tragikusabbá teszi: Balázs régóta mentális problémákkal küzd. Csendes, visszahúzódó fiatal, aki alig beszél ukránul, így valószínűleg azt sem értette, mit akarnak tőle az egyenruhások.

A korrupt rendszer kegyetlenségét mutatja, hogy Balázs telefonjáról egy zsaroló üzenet is érkezett a családhoz: 14 ezer dollárért cserébe „kihozzák”. Az édesapának nemcsak ennyi pénze nem volt, de pontosan tudta, hogy aki fizet, azt a határon sokszor ugyanúgy elfogják. Oda a pénz, és oda a gyermek is. Balázst jelenleg „eltűntként” tartja nyilván az ukrán hadsereg.

Ha létezik lejjebb, a beregszászi Balogh Lajos esete bizonyítja: az ukrán toborzóknak semmi sem szent. Az 1994-es születésű, magyar állampolgársággal is rendelkező fiatalt és szintén magyar kollégáját úgy hurcolták el, hogy állami rendelet alapján 2026 végéig érvényes felmentésük volt, mivel a város stratégiai fontosságú vízellátásáért feleltek.

Édesapja joggal fakadt ki a közösségi médiában: „Egy újabb magyarajkú fiatal férfit raboltak el a toborzó sakálok!” A család kálváriáját súlyosbítja, hogy Lajos felesége előrehaladott terhes, áprilisra várják második gyermeküket. 

A férfit időközben már egy kiképzőtáborba vitték, családja a helyi magyar szervezetek segítségével próbál ügyvédet szerezni – miközben a rokonok csak annyit tudnak mondani a keserű valóságról: „Minket nem nagyon szeretnek erre.”

A TCK-tisztek és a velük együttműködő rendőrök számára a kárpátaljai magyarok sokszor csupán két lábon járó bankjegyek. A napi kvóta – a vágóhídra küldendő létszám – teljesítése mellett a toborzók „túlórában” vadásznak a kenőpénzre. Jól bejáratott rendszer működik: az úgynevezett „risáló emberek” (közvetítők) faluról falura járva hajtják be a sápot. Az utcán elkapott emberért 500 euró, a furgonba tuszkoltért 1000, a toborzóközpontba vittért akár 10 000 euró is lehet a „szabadság ára”. A mentességet igazoló orvosi papírokat pedig egyszerűen eltüntetik a nyilvántartásokból.

A hatóságok brutalitása már a magánszférát sem tiszteli. Lónya mellett a rendőrök egy magánudvarra is betörtek embervadászat közben. A menekülőt összeverték, a kerítést áttörték, a segítségére siető szomszédok közül egy idős asszonyt paprikaspray-vel fújtak le és árokba löktek. Majd cinikusan közölték: jobb, ha a család kipengeti a kétezer dollárt.

Eközben az ilyen módszerekkel dolgozó tisztek luxusautókat és ingatlanokat vásárolnak a vérdíjból. A kárpátaljai magyarság pedig – megfélemlítve – kénytelen elviselni, hogy fiaikat, apáikat gátlástalanul elhurcolják.

Mandiner.hu nyomán