LESZ, LESZ, LESZ

Brunczlík Viktor: Most határozzuk meg a jövőnket 2024. jún. 5.

A Magyar Szövetség párt legfiatalabb jelöltjének, Brunczlík Viktornak Farnadon elhangzott beszédét közöljük. 

Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

Tisztelt polgármester asszony, tisztelt emlékezők, tisztelt farnadiak, tisztelt erdélyi harcostársaim!

Tamási Áron szavai ma aktuálisabbak, mint valaha. A Jóisten mindannyiunkat egy adott helyre teremtett, s ezt az adott helyet a szülőföldünknek tekintjük. Semmi sem lehet kedvesebb, mint a haza, a falu, a város, ahol megláttuk a napvilágot. Mert ez a miénk, ez a mi otthonunk.

104 évvel ezelőtt olyan dolgok történtek melyekbe nem volt beleszólásunk. Fejünk felett döntöttek, határokat változtattak meg egy tollvonással úgy, hogy senki sem kérte ki a véleményünket. Idegen ország polgáraivá váltunk, elszigetelve nemzettársainktól. 

Mi már ebbe születtünk bele, s fájó tudattal, de tudjuk, így kell élnünk. Megtűrt nemzetként élünk szülőföldünkön, ami egykor a miénk volt. 

Ezért kérem Önöket, hogy érezzük magunkat otthon, hiszen valójában mi vagyunk itthon. 

A 20. századi küzdelmeink után, a 21. század sem hordoz a tenyerén minket és lássuk reálisan a helyzetet, nem is fog. Küzdünk önmagunkkal, küzdünk a múltunkkal s küzdünk a jövőnkkel is. Eközben, ha jobban belegondolunk ma egy olyan világot élünk, ahol minden lehetőségünk megvan arra, hogy kiálljunk önmagunkért. 

Életünk minden pillanatában választunk, döntünk valamiről. Egy gyermek megszületésekor döntünk arról, hogy milyen nyelven beszélünk vele, ezzel meghatározzuk anyanyelvét. Majd döntünk arról, hogy magyar óvodát vagy idegen nyelvűt választunk számára. Ezután az egyik legmeghatározóbb választásunkra kerül sor, amikor iskolába íratjuk. Eldöntjük, hogy gyermekünknek milyen identitást alakítunk ki. S ha ezekben a döntésekben a szívünk és a józan eszünkre hallgatunk, akkor nem kérdés mit választunk. A magyar nevelési intézményt. 

S ekkor magunknak elmondhatjuk, igen, megtettünk mindent. Viszont ezek még csak a legalapvetőbb intézkedéseink. Ezután jön a középiskola majd a felnőtté válás. Itt jön a kulcsfontosságú szerep. Itt derül ki az, hogy a nevelésünk mennyit is ért.

Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves farnadiak!

Én Somorjáról érkeztem Önökhöz, alapiskolai tanárként szólok az egybegyűltekhez! A magam nevében elmondhatom, hogy nap mint nap igyekszem a nemzeti nevelést beiktatni az oktató-nevelő munkába, még akkor is, ha matematika-informatika szakos tanár is vagyok. A magam és néhány kollégám nevében mondhatom, megteszünk mindent, hogy úgy kerüljenek ki a gyermekek a kezeink közül, hogy készen állnak a felnőtté válni. 

Az irányt megadjuk, az utat csak végig kell járni. 

A felnőtté váláskor kezdődik az alapvető identitás kialakulása, amikor is a gyermek dönt. Dönt önmagáról, dönt közösségéről, dönt jövőjéről. Eljön az a pillanat, amikor már fiatal felnőttként kell dönteni kulcsfontosságú dolgokról, mely meghatározza a jövőnket. 

És itt mutatkozik meg az, mivé válunk. Itt alakul ki nézetünk, hogy mik életcéljaink s miért akarunk küzdeni. 

Számomra is eljött a pillanat, amikor felfedeztem céljaim és miért szeretnék élni a jövőben. S rájöttem, számomra nincs fontosabb önmagunkért, a felvidéki magyar közösségünkért, s keresztény európai értékeinkért küzdeni. A küzdelem mindig erőt igényel, de ha van miért, kiért küzdeni, akkor nem marad kérdés bennem. 

Álljunk a sarkunkra és válasszunk. Döntsünk helyesen gyermekeink jövőjéről, döntsünk helyesen, ha a magyarságunk megmaradásáról van szó, döntsünk helyesen, amikor ki kell állnunk keresztény kultúránk fennmaradásáért, döntsünk helyesen a magyar jövőről. 

Egyszemélyként azt hihetjük, csak egy csepp vagyunk az tengerben. De a tenger is csak sok cseppből tevődik össze. 

6 nap múlva, június 8-án, szombaton ismét dönthetünk. Dönthetünk arról, hogy újra némák maradunk, vagy pedig fel tudjuk emelni a hangunkat Brüsszelben. 

Ne engedjük el ezt a lehetőséget, ne hagyjuk hogy egy félmilliós közösség képviselet nélkül maradjon Európában. Ahogy a bevezetőben idéztem Tamási Árontól: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. 

Maradjunk hát otthon itt a Felvidéken. Hiszen ez a miénk, s addig marad a miénk, amíg ki tudunk érte állni így is, ahogy ma, 104 évvel a csúfos trianoni békediktátum után. (S amíg Farnadon is ennyi embernek fontos ez az ügy, addig van remény, s ez a remény kell, hogy éltessen bennünket.)

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Isten áldja Önöket.