ZSÍR

CsigaBiga: Sebek nélkül 2025. márc. 12.

Toma Boglárka jelenlétének mindenki örült. Kedves, okos és nem mellesleg szép is. Mindig igyekezett a legjobb teljesítményt nyújtani és ez a törekvés lassan, de biztosan egy informatikai cég élére juttatta, persze csak a sajnálatos határig, amíg a cég igazgatóságának kötekedése engedte.

Mindig azzal próbálta csitítani munkatársait, barátait, hogy „majdcsak megfiatalodik egyszer a felső vezetés és akkor majd tovább jutok”. Mindezt gyönyörű szép széles mosollyal.

Boglárka mindig tudta, mikor van szüksége pihenésre. Előfordult a kiégés, hiszen senki sem tökéletes. Ha kellett, kivette a szabadságot, utazott. Megtehette. Bár sokak szerint nem volt a megérdemelt helyén, azért fizetés terén nem lehetett oka panaszra. Szép ház, szerető férj, már csak a gyerekek hiányoztak. De mindketten azt mondogatták, ráér az még.

***

Toma Ilona: jaj kislányom olyan jó volt a kirándulás, nem gondoltuk volna, hogy magatokkal visztek, legalább tudtam napozni egyet, olyan rég voltam kint #HorvatNyaralas

Toma Bogi: Nincs miért hálálkodni, már régen „tartoztam” neked ezzel. Amennyit te tettél értem, ahhoz, hogy idáig jussak, ez a minimum.

BéTomkó: Ja. Az a minimum, te mocsok. Legalább anyádat elvitted nyaralni, ha már mástól ellopod a jó melókat, hogy rohadnál meg. Azt hiszed nem tudjuk, hogyan nyaltad fel magad a cégnél? Na, ne nevettess.

***

„Ki a franc ez a BéTomkó?” Laci már unta, hogy minden alkalommal előjön ez a név és mindenféle mocsok nyerészkedőnek mondja a nejét. Bogi mindig csak azzal nyugtatta, hogy ne is törődjön vele, ez a Tomkó, vagy Tamás, már egyetem óta ír neki. Nem ex, csak valaki, aki valahogy mindig ugyanott volt, ahol ő is. Ugyanott dolgozik, mint Boglárka, ugyanarra az egyetemre és ugyanarra a szakra is jártak, csak Tamás végül nem lehetett ott az ünnepélyes diplomaosztón, mert valami balesete volt. Semmiség.

Amikor az egyetemi évfolyamtársak kérdezősködni akartak, ki ez a Tomkó, akkor is letudta annyival, hogy: „Tudjátok, az a szemüveges, barna hajú, kicsit pocakos muki. Mindig máshol ül. Nagyon igyekszik, egyébként okos gyerek, nem kell bántani”. Akkori barátja megfogadta, ha egyszer találkozik a sráccal, lerúgja a veséit. A legutóbbi posztja után megérdemli.

***

Végh „Samuka” Sámuel: Komolyan jól néztek ki Dáviddal ezen a képen. Mocskosul irigyellek ám benneteket. De a buli jó volt.

Petréczky Dávid: Samuka, hagyd már abba a panaszkodást, majd neked is lesz barátnőd, aztán lelépsz és nem is látunk többet.

Toma Bogi: Azért örülök, hogy találtam rá időt. Nem lett volna ugyanaz pihenés nélkül. A vizsga is könnyebb volt így. Frissebben gondolkodtam.

BéTomkó: Persze erre van időd. Tuti villantottál valamit a profnak, hogy meg lett az A. Azt már erősen kétlem, hogy a tudásod lett volna. Mindenki tudja, hogy a Radványi egy ciciperverz, szóval tudom, mi hiányzott nekem, hogy B helyett A-val jöhessek ki a vizsgáról. Így könnyű. Majd csak kidobják azt a perverz mocskot és akkor mindenki egyenlő esélyekkel indul, és a Bogika se lesz „okosabb”.

Petrécky Dávid: Ki a tököm vagy te, hogy ilyeneket írsz? Addig fejezd be, amíg szépen mondom.

Végh „Samuka” Sámuel: Ez már tényleg nem semmi, ilyen kis pöcsarcúak is járnak infóra? Ne tedd be pofádat holnap az órákra, ha nem akarod kórházban végezni.

***

Az édesanyja aggódott. A kirándulásuk óta ez az akármilyen Tamás egyre randábbakat mondott Bogira. Ő viszont csak csitított mindenkit, hogy a Tamás nem érdemel figyelmet. Elég, ha ő foglalkozik vele. Amúgy is vannak nagyobb bajok. Vali nénit kiteszik a cégből. Nagyon sajnálta, mert Vali néni volt a bizalmasa a munkahelyén. És ha Boglárka megérdemelte a helyét a cégnél, akkor Vali néni kétszeresen is. Csak azért, mert idősebb, meg mert a felső vezetés azt mondta, hogy nehéz lett volna tíz éve betanítani az új programra, esélye se volt feljebb jutni a ranglétrán. Pedig amikor Bglárka megkeveredett a könyvelésnél, Vali néni volt az, aki mindent el tudott magyarázni. Akkoriban Béla bá, Vali néni férje tanította meg neki. Bezzeg nála nem volt kifogás a kor. Őt azonnal fogták és vitték. „A Bélus egy év után omlott volna össze, ha nem csináljuk együtt a munkát. Ezt annak idején ő mondta. Még a fejeseknek is utána ment, hogy vegyenek fel engem is, legalább próbára, hisz otthon hibátlanul megcsinálom a munkát. De hát lehetett nekik magyarázni, akkor is, most is. Aztán végül a munkája vitte el.”

Akkor is, most is. És most már nem. Boglárka szólt volna az érdekében, de Vali néni nem engedte. Nem engedte, hogy a szívére vegye, nehogy úgy járjon, mint Béla bá. Keserűen elmosolyodtak Vali néni sötét humorán.

***

Bukor Iván: Azért sajnálom az öreglányt. Járjunk el meglátogatni néha, mert nem szeretném, ha tehetetlenül öregedne meg. Nekem is sokat segített. Komolyan, rohadjon meg az összes igazgató. Ugyanúgy nem tudnák kezelni az új szoftvert, ha a korukat kéne nézni. Némelyik idősebb is, mint Vali néni.

Csali Hajnalka: Hát ez van, Iván. És akkor még te ne is panaszkodj, mert nagyobb eséllyel kerülhetsz a helyükre, mint én, vagy Bogi bármikor.

Bukor Iván: Ja, hogyne. Hajni, légyszi, ne gyere nekem az üvegplafonnal. Nem mondom, hogy nincs, de itt anélkül is elég a baj a felső vezetéssel. Tegnap is elcsíptem, hogy mi kis „köcsög bugrisok” a helyükre akarunk lépni. Szóval, Hajni, nagyon rossz a matekod.

BéTomkó: Mindenki tudja a munkában ki a hibás. Hajninak nincsenek elég hosszú lábai, meg formás hátsója, hogy bepucsítson az igazgatók előtt. Hidd el, nálunk, két emelettel lejjebb ilyenek nincsenek. De főleg azt sajnálom, hogy a Bogi árnyékából nem tudtok kimászni. Nem érdemel meg titeket az a hülye szuka. Ha annyira fontos lett volna neki Vali néni, szólt volna az érdekében, még ha Vali néni le is beszéli róla.

Bukor Iván: Te honnan a ménkűből tudod, hogy Vali néni mire kérte, vagy mire nem kérte meg Bogit. Hagyd már őt békén, te hülye pöcs. Ne zaklasd szegényt. Lépj ki csoportból, meg az életből is, te vadbarom

***

A család, a férj, a barátok, de még a régi osztálytársak is összeültek, hogy kiderítsék, ki ez a bunkó, aki zaklatja Boglárkát. Laci és Dávid eleinte furán néztek egymásra. A férj, meg az ex. Aztán Dávid felvilágosította, hogy már házas, de Bogival nem adtak okot arra, hogy utálják egymást. „Tudod, tacskó kapcsolat”. Szóval maradt ez a BéTomkó, aki nem hagyja békén Boglárkát, és ennek már tizenakárhány éve. Egyre többen aggódnak, hogy ez a manus valamit kivégez. Mindig minden posztra ír valamit, és ez már nem csak sértő, hanem egyenesen rágalmazó. Dávid jónéhányat most látott először.

A cégben állítólag két emelettel alattuk dolgozik, ami a marketing osztály. A volt évfolyamtársak szerint informatikára járt, mint ők. Ugyanazokra az órákra, de hát voltak néha százan is a teremben, és Bogi szerint mindig máshol ült a srác. És túl átlagos kinézete volt, legalábbis egy infóshoz képest. Boglárka pedig azt állította, hogy a nyolcéves gimi első osztálya óta ismerte a srácot. Akkoriban még jóban voltak, aztán ez a Tomi eltűnt, és az egyetemen jelent meg újra.

Ilona végül kiderítette, ki is ez a BéTomkó, aki zaklatja a lányát.

Mindenki megdöbbent a hír hallatán.

***

– Jól van, gyerekek, mutatkozzatok be szépen a padtársatatoknak

A kislány széles mosollyal fordult a mellette ülő fiúcska felé. A soványka, szemüveges, aprógöndör barna hajú gyerkőc viszonozta a mosolyt.

– Szia, Toma Boglárka

– Bogári Tamás, örvendek a szerencsének.

Látszott, hogy a fiúcska büszke a bemutatkozására. Sokat gyakorolhatta otthon. Csakúgy, mint Bogika. Ráadásul a nevük is furán egyforma volt.

Azonnal összebarátkoztak.

Pár évvel később, amikor Bogi és Tomi még mindig padtársak voltak, már azon gondolkodtak, ki és merre tovább. Lett volna még idejük, de ahogy a tanáraik mondták, äezek a sírba is együtt mennek, annyira összetartanak”.

– Én mindenképp infóra akarok menni. Programozónak, vagy ilyesminek. Érdekel a mesterséges intelligencia – mondta Tomi lelkesen.

– Én is Informatikára szeretnék menni. Mondjuk én inkább olyan programokon gondolkodom, amiket munkára lehet használni. Írás meg grafikai fejlesztések, meg ilyesmi – málaszolt Bogi.

Tomi elgondolkodott. Aztán újra felderült.

– Mi lenne, ha sikerülne egyszer összerakni a kettőt. Az M.I. és a grafika, hogy az könnyítse az emberek munkáját

– Jó ötlet.

Tomi szeméből sugárzott a lelkesedés.

Bogika másnap egyedül ült a padban. Egész nap sírt.

Bogári Tamást elgázolta egy autó.

Bogika megfogadta, mindent megtesz, hogy a közös elképzelésük valóra váljon.

Boglárka azóta se tette túl magát ezen. A pszichológusnál ülve elmesélte az egészet. Amikor lehetetlennek tartották az ötletet, végül a gimi alatt lemondott róla. Az egyetem második évében a neural network és a machine learning komoly előrelepéseket mutatott. Tőle és a régi barátjától függetlenül, ráadásul nem is a lejobb irányba. Boglárka méltatlannak érezte minden előrelépését.

Megnyitott egy új profilt a közösségi oldalon és BéTomkó néven átkozta magát minden sikerét.

A diagnózis: imposztor szindróma és mentális önkárosítás.