ILLIBERÁLIS

Egységbe forr a muzulmán világ? 2023. ápr. 17.

Földrengésszerű változásoknak vagyunk szemtanúi a világpolitika színterén az elmúlt években. Előbb az USA elszúrta Afganisztánban, amit csak el lehet szúrni, Oroszország megtámadta Ukrajnát, most pedig véget érni látszik a szunnita-síita ellentét a Közel-Keleten.

A muzulmán vallás két legnagyobb irányzata közötti ellentét lassan 1500 éve osztja meg a jelenleg második legtöbb hívővel rendelkező világvallást és annak követőit. A rögtönzött történelemóra elkerülése végett hagyatkozzunk csak a legutóbbi fél évszázad eseményerire. 

1978-ban Khomeini ajatollahot juttatta hatalomra a korrupt perzsa sah hatalmát eltörlő forradalom, aki amolyan muzulmán világforradalmat hirdetett, ami minden, a nyugati világgal szövetkezett (megalkudott) muszlim országban a síita iránihoz hasonló forradalom kirobbantását tűzte ki célul. Ezzel élesen szembehelyezkedett a szunnita irányzatot (a muzulmánok közel 80%) képviselő, máig az USA-val kiemelkedő (ám egyre romló) Szaúd-Arábiával. A két ország rivalizálása végül komoly diplomáciai csörtéhez vezetett, ami több közel-keleti háborúban a két fél háttérben zajló erőpróbájaként is értelmezhető volt a támogatások révén.

Változásra, pláne megbékélésre sokáig gondolni sem lehetett, hiába próbálkozott az USA (szankciókkal) megtörni Iránt, meghonosítani a demokráciát, a legutóbbi időkig senkinek eszébe sem jutott, hogy egy nem várt helyről érkezhet a megoldás: Kínából.

A kommunista állam volt ugyanis az, amelyik tárgyalóasztalhoz ültette az egymással szóba nem álló muszlim országok vezetőit, akik már a diplomáciai kapcsolataik felújításán, a legmagasabb szintű látogatások előkészítésén dolgoznak. Nem kell hozzá sok képzelőerő, hogy belássuk, a közös ellenség, a nagyhatalmi státuszához egyre elkeseredettebben ragaszkodó és azt épp emiatt a kezei közül elveszítő USA elleni összefogás jegyében sikerült elérni Szaúd Arábia és Irán megbékélését.

Ez pedig egységbe kovácsolhatja a muszlim, de minimum az arab és a perzsa világot, aminek a nyugati világ számára beláthatatlan következményei lehetnek. 

A muzulmán világ számára befogadhatatlan emberjogi cirkuszával az USA egyégesen haragította magára korábbi szövetségeseit: az LMBTQ-propaganda és az antirasszizmusnak álcázott neomarxista egységesdi nem emészhető fogalmak a muszlim gyomor számra. 

Innentől fogva pedig bőségesen ellensúlyozni tudja Kína az új barátaival a világcsendőrt játszó USA agresszióját. Melléjük csatlakozik még Oroszország és csatolt részei, Észak-Korea, India és Pakisztán. Félelmetes szövetségei rendszer kezd kibontakozni az Egyesült Államokkal szemben, amihez kevés lesz a NATO teljes hadereje is. 

Innentől fogva kijelenthetjük, hogy nem Washington diktálja a tempót. Csak aztán maradjon valaki, aki végül lekapcsolja az USA-ban a lámpát.