CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Épül a szeretetország 2025. szept. 13.

Amerikában lelőttek egy konzervatív közszereplőt, Charlie Kirket, s mire a sokkoló hírt még fel sem dolgozta a világ, már itt, a Kárpát-medencében is érezni a hullámokat. Nem kellett sokat várni: Magyarországon Menczer Tamás, a kormánypártok kommunikációs igazgatója számolt be arról, hogy útban Sátoraljaújhely felé, egy pihenőhelyen vadidegen férfi kérdezte meg tőle: „Maga még él?” A folytatás még abszurdabb: „Majd meglátjuk.”

Ez a párbeszéd aligha fér bele a kocsmai ugratás kategóriájába. Ez nyílt fenyegetés, amelynek súlyát épp az adja, hogy nem elszigetelt eset: tegnap Lázár János, ma Menczer Tamás. Holnap ki?

Az Egyesült Államokban már látjuk, hová vezet a politikai ellenfél démonizálása: a szócséplést előbb-utóbb követi a tett. Ott a lövöldözés, itt az életveszélyes fenyegetés – a különbség egyelőre csak a fegyver elsütésében van. És ne ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy nálunk sosem történhet meg.

A közösségi térben már régóta kísérleti laborja zajlik a gyűlöletnek. A szlovák kormány tagjai napi szinten kapnak mocskolódást és halálos jókívánságokat a kommentek közt, mintha ez volna a nemzeti sport. S most ugyanez a légkör kezd átcsapni a fizikai valóságba is. Épül, bizony, a „szeretetország” – csak épp szeretet helyett keserű gyűlölet kövei rakódnak egymásra.

Menczer Tamás bejegyzésében helyesen jegyezte meg: „A politikai ellenfelemet le akarom győzni. De soha nem kívánom a halálát.” Ez a mondat olyan, mintha a normalitás utolsó szigete próbálna jelezni a viharban. Mert itt nem arról van szó, hogy jobboldali vagy baloldali politikust fenyegetnek. Hanem arról, hogy a politikai közösséget, mint olyat, kezdik belülről felrobbantani.

Sajnos van rá precedens, s nem is kell tengeren túlra tekintenünk. Robert Fico merényletet élt túl, és a közösségi médiában a támadóját sokan hősként ünnepelték. Ez a mentalitás határokon átívelő, és pontosan olyan gyorsan terjed, mint a legmérgezőbb vírus.

A kérdés tehát nem az, hogy tetszik-e egyeseknek például Menczer politikája. Hanem az, hogy normális országban akarunk-e élni, ahol a politikai vitát választások és érvek döntik el – vagy pedig egy olyanban, ahol az utcasarkon odavetett félmondat már maga a halálos ítélet előszobája.