LESZ, LESZ, LESZ

Ez a mi nyűgünk 2023. jún. 16.

Mi is? Az asszimilació, az elvándorlás és a természetes fogyás. Meg főleg a túlzott anyagiasság, az ebből fakadó önzés, a gyökértelenség miatti elidegenedés, a nagy szabadosság fűtötte neoliberalizmus eluralkodása.

Mindez kihat az etnikai alapú választási kedvre is. Mondani sem kell: negatívan. És már sajnos nemcsak az egyre inkább világiasodó nagyvárosi közegben van így, de a kisebb falvakban is.

Az egykori biztos MKP-s bázist jelentő felvidéki magyar tömbben, a Duna mentén is.

A felvidéki magyar (és egyben az országos) politika iránti érdeklődés évek óta csökken; a Komáromi járásban 2002-ben a parlamenti választásokon való részvétel még az országos átlaggal volt egyenlő, 2012-ben viszont már 7 százalékponttal, 2016-ban 10 százalékponttal, 2020-ban pedig mélyen elgondolkodtató 13 százalékponttal volt alacsonyabb!

Az okokat azóta is keresi a felvidéki magyar politikum, de nem igazán találja.

A korábban említett okok mellett nyilván nem tagadható el a politikai elitünk teljesítményének befolyása sem a növekvő apátiára.

Persze, lehet azzal érvelni, hogy a magyar vidéket felfedezte magának a szlovák politikum is, de ha őszinték vagyunk magunkkal, ez azért történhetett meg, mert a magyar választó fokozatosan kiábrándult a sajátjaiból. Ezért fogékony a másra.

Bugár Béla és az általa képviselt "szpoluprácás" vegyesség is nagyban hozzájárult a magyar nemzeti érdekérvényesítés fontosságának aláásásához, de igazságtalanok lennénk, ha minden bajunkat a colos fokosforgató nyakába varrnánk.

Sajnos nincsenek már jó ideje Eszerházyaink. Sőt már Duraynk sincs. Isten nyugosztalja.

Nincs aki összefogná a kioldott kévét. Egybetartaná és egy irányba mozdítaná a tömbmagyarságot.

Ha ugyanis a tömbben nem vagyunk képesek jó eredményt elérni, megszólítani a választókat, akkor ne is nagyon reménykedjünk a parlamenti küszöb átlépésében.

Egy belső használatra, a felvidéki magyarok körében elvégzett reprezentatív kutatás számait alapul véve a szeptemberi választások kapcsán egy reálisnak mondható számítás szerint nagyjából 120-125 ezer biztos szavazója van jelenleg a Szövetségnek. Igaz, ez a mérés még a Híd-platform megfogyatkozása előtt készült.

Azaz elképzelhető, hogy azzal, hogy a Hidas hangadók távoztak a pártból és a Dzurindával összegründolt kék párba hidaltak át, amelynek a már említett Bugár is besegít, elképzelhető, hogy ez a szám valamelyest csökkenhet.

De alapként nyugodtan vehetünk nagyjából 110 ezer szavazatot. Ehhez azonban minimum egy harmincezret hozzá kell valahogyan tenni. Ha a szállóigévé vált orbáni javallat szellemében elérnénk, hogy mindenki hozna magával még egy embert, akkor nem lenne gond. De nyilván olyanokat, akik egyébként nem jönnének.

Ha ezt sikerül megtennünk, ha mindnyájan aktívan odatesszük magunkat, némi személyes áldozatot is bevállalva, akkor összejöhet.

De ahhoz, hogy ez sikerüljön, érthető, azaz az emberek nyelvén megfogalmazott üzenetekre van szükség, és egy kis vagányságra.

Olyan üzenetekre, amelyek nemcsak az agyat célozzák meg, de a szívhez is szólnak. 

Hajrá, Szövi!