CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

„Ez már nem lelátói vagányság” – Gubík László kemény hangú posztban reagált a DAC–Slovan-meccs magyarellenes rigmusaira 2026. febr. 9.

Nem maradt szó nélkül Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke a DAC–Slovan rangadón elhangzott, nyíltan magyarellenes rigmusok után. A pártelnök Facebook-bejegyzésében élesen bírálta a Slovan szurkolóinak viselkedését, és azt is szóvá tette, hogy mindeddig egyetlen szlovák pártelnök sem ítélte el az esetet.

Gubík posztját a „Maďarské kurvy” rigmus idézésével indítja, világossá téve: nem elszigetelt botlásról, hanem rendszerszintű magyargyalázásról van szó. Emlékeztetett arra is, hogy a márciusi pozsonyi késelést követően a Magyar Szövetség levélben fordult a szlovákiai pártokhoz, a sporttörvény módosítását javasolva, külön a nemzetgyalázás szigorúbb szankcionálásával a sportrendezvényeken.

„Ehhez képest a slovanisták tegnap is bemutatkoztak” – jegyzi meg keserű iróniával, majd hozzáteszi: mindeddig nem hallott olyan szlovák pártelnökről, 

aki elítélte volna „az állam lakosságának jelentős részét kitevő közösség nyílt verbális támadását”.

A Magyar Szövetség elnöke külön megszólítja a belügyminisztert is, akinek – mint írja – „remek lehetősége lenne bemutatni, hogy elődjével ellentétben megvédi a magyarokat, ahelyett, hogy agyba-főbe veretné őket”. A mondat nemcsak politikai kritika, hanem egyértelmű utalás a korábbi rendőri fellépésekre és azok megítélésére is.

Gubík ugyanakkor nem idealizálja a futballlelátókat. „Ne legyünk álszentek, egy lelátón sok minden belefér” – fogalmaz, ám szerinte a rendszeres, szervezett magyargyalázás már messze túllép ezen a határon, és nem tekinthető a szurkolói kultúra részének. Külön kiemeli: 

a Slovan drukkerei az új év első bajnokiján is ugyanezt a mintát követték.

A poszt politikai ígéretet is tartalmaz. Gubík szerint jelenleg a Magyar Szövetség legfeljebb a nyilvánosság előtt és sajtótájékoztatókon tud tiltakozni, ám ha sikerül visszaszerezni a magyar választók bizalmát, a párt „kőkeményen” fog fellépni a parlamentben is az ilyen jelenségekkel szemben.

A bejegyzés záró része már markáns iróniával él. Gubík megjegyzi: a DAC koreográfiái legalább szellemesek, sőt, olykor „hiánypótló történelemleckét” is nyújtanak az „alulképzett égszínkék fiatalembereknek”. Ez – teszi hozzá – akár bele is férne, ám a „durva és prosztó kurvamagyarozás” szerinte nem más, mint nemzeti önbizalomhiány és lelki frusztráltság tünete.

A poszt végén gasztronómiai metaforával zár: „mindenki olyan alapanyagból főz, ami megadatott”, de szerencsére „a magyar konyha hagyományosabb és gazdagabb”. Tanulni pedig – jegyzi meg félmosollyal – sosem szégyen.

A bejegyzés gyorsan terjedt a közösségi médiában, és újra ráirányította a figyelmet arra a kérdésre, amely évek óta kísérti a szlovák futballt: 

hol húzódik a határ a lelátói hevület és a nyílt etnikai gyűlölet között – és ki meri azt végre meghúzni?