ZSÍR

Ezért is repítheti a szarvas a Mikulás szánját 2025. dec. 6.

A magyar nép egyik lélekvezető állata, s az egyetemes mítoszkészlet fontos szimbóluma a szarvas.

A barlangrajzoktól a sámánhiten keresztül korszakokon és kontinenseken át követhetjük nyomon a szarvas attribútumát. Külön kiemelném a magyarság ősvallásában betöltött szerepét. Amióta az emberiség létezik, a szarvas igen előkelő helyet foglalt el a kollektív tudattalanban és a vallásokban.

Találkozunk vele az őskori barlangrajzokon csakúgy, mint az ókori kultúrákban.
A szarvas agancsa különösen fontos szimbólum, amely az idő periodicitását és a megújulást, az újjászületést reprezentálja.

Részint azért, mert a szarvas agancsa újranő, részint azért, mert agancsában a szoláris (Naphoz kapcsolódó) szimbólumot véltek felfedezni. Ilyesformán az agancs nem más, mint a Nap sugara.

Mivel az emberek úgy tartották, hogy a szarvasnak van olyan energiája, amely megvédi az embert az ártalmas varázslatoktól, ezért előszeretettel készítettek agancsából védő amuletteket.

Állítólag a szarvasagancs jobb oldali ágában több az erő, mint a bal oldaliban.
A szarvas húsa a fáma szerint lázcsillapító hatással bír.

A Bestiarium szerint a diptam nevű gyógynövényt szarvasok fedezték fel: amikor nyíl fúródik a testükbe, megkeresik ezt a növényt, esznek belőle, s csodák-csodájára annak hatóanyaga meggyógyítja őket és a nyilat is kihajtja belőlük.

A keresztény források arról számolnak be, hogy amikor a sárkányok előbújtak a földből, egy szarvas széttaposta őket. A sárkányok ez esetben a sátán megszemélyesítői.

A heraldikában gyakorta feltűnik a szarvas motívum sokrétű jelentéstöbblettel: egyrészt az erőt jelképezi, másrészt a szelídséget és a lágyságot.