ZSÍR

Folyékony arany: A kakaóbabtól napjaink kedvenc édességéig 2024. febr. 17.

„A csoki nem kérdez. A csoki megért.” (Leitner Olga)

A csokoládé több mint édesség: egy világszerte ünnepelt kulináris csoda. Lássuk, hogyan vált a korai civilizációk rituális italából napjaink kedvenc desszertje.

A csoki elődje

A csokoládé története nagyjából az i. e. 1900 körüli Közép-Amerikából indul. Az olmék civilizáció volt ugyanis az első, amelyik nyitni kezdett a kakaóbab felé, és csokit készített belőle, hogy gyógyászati célokra és szertartási kellékként használta. Később a maják is beálltak a sorba, és a kakaóbabból elkészítették a „xocoatl” nevű italt. A csoki mostani formájával ellentétben azonban ez a – gyakran chilivel vegyített – lötty elképesztően keserű volt.

A csoki, mint fizetőeszköz

Úgy gondolom, hogy hazánkban egyáltalán "nem gyakori" csokival (ékes szlovmagysággal szólva: „dezerttel”) „fizetni” bizonyos szívességekért. Gondolok itt mondjuk egy korábbi időpontra a zsúfoltságig tele hivatalokban, egy-két extra nap betegszabira, vagy egy pult alatt végzett műszaki vizsgálatra (alias „esztéká”) az omladozó félben lévő kocsihoz. Ha azt hinnénk, ez amolyan közép-európai, szocialista maradványként túlélő sajátosság, amiről mindenki tud, de senki nem csinálja (kacsint-kacsint), hát tévedünk.

A kakaóbabot már a maják is használták fizetőeszközként. Olyan értékes „pénznemnek” számított, hogy még adókat is fizethettek vele, és a cserekereskedelem aktív résztvevőjeként tekintettek rá. David Freidel, a St. Louis-i Washington University antropológusa szerint a maják sokkal nagyobb becsben tarthatták a kakaót, mint például a kukoricához hasonló növényeket, mivel a kakaófák egészen kényesek, nem mindig hoznak bő termést, és nem élt meg belőlük túl sok a maja városok közelében.

A csoki meghódítja Európát

A csokoládé az 1500-as években érkezett Európába, és valószínűleg spanyol szerzetesek, valamint Amerikába utazó hódítók hozták be a kontinensre (amiért örökké hálásak leszünk nekik). Spanyolország 1585-ben kezdett kakaóbabot importálni a mexikói Veracruzból. Amikor Franciaország és Olaszország is delegációt küldött Közép-Amerikába, a képviselőik többek között kakaóbabot is hoztak hazájukba. Innentől kezdve pedig már csak idő kérdése volt, hogy ez az édes finomság meghódítsa egész Európát.

A 17. századi Európában a csokoládét gyakran gyógyszerként írták elő, mivel úgy vélték, hogy hatékony fáradtságot és levertség ellen.

1657-ben megnyitotta a kapuit az első londoni csokizó, amely a kávézókhoz hasonlóan működött, és az emberek közkedvelt találkahelyévé vált.

Minél több, annál jobb

A csokoládé tömeggyártása az 1700-as évek végén, a gőzgép feltalálásával vette kezdetét. Eleinte a csokit kávéval és borral ízesítették, később azonban cukrot és tejet is adtak hozzá. 1828-ban aztán egy holland vegyész egyedi módszert alkalmazva megalkotta a holland kakaóport, ez adta később a lovat a táblás csokik kifejlesztői alá.

Ez a kis összefoglaló tökéletesen rávilágít arra, hogy a csoki mindigis fontos része volt az életünknek. A hatodik szeretetnyelv, az édességek királya az évek alatt más-más szerepeket töltött be, de az biztos, hogy napjainkban is gyakran több puszta édességnél: gyógyír a szomorúságra, energiabomba egy hosszú és fárasztó nap után és néha a legrövidebb út valaki szívéhez.

Sárai Erika

(Képek: Tamas Pap és Rodrigo Flores, Unsplash)