ZSÍR

Gumicsizma, kajak, nemzeti összefogás – ötödször tisztul az Ipoly! 2025. aug. 8.

Van, aki hőzöngéssel, van, aki kétkezi munkával szolgálja a Földet. Az Ipoly mentén most megint az utóbbiak vették kezükbe a dolgokat: ötödik alkalommal indult el a Nagy Ipoly-takarítás, ahol műanyag flakonok, kiüresedett konzerves dobozok kerülnek a zsákokba, ezzel is példát mutatnak a folyó két partján élők.

Miközben a klímakonferenciákon bő lére eresztett mondatokban „egyesztetnek” a jövő megmentéséről, addig augusztus 7. és 10. között pár száz elszánt önkéntes ténylegesen tesz is valamit érte. Nem divatból, nem támogatásért, hanem mert úgy érzik: ez a dolguk.

A Drégelypalánkon tartott sajtótájékoztató nem PR-bemutató volt, hanem a lelkiismeret főpróbája. Rigó Dávid polgármester szerint az Ipoly-takarítás nemcsak környezetvédelmi, hanem edukatív és közösségi esemény is – és tényleg az. 

Mert miközben fiatalok, családok, civilek és politikusok kajakba ülnek vagy gumikesztyűt húznak, a határon átnyúló magyar nemzeti közösség is megerősödik.

Idén több mint harminc település, közel 500 önkéntes, 128 kajak és kenu, valamint két tucatnyi civil szervezet mozdult meg, hogy 175 kilométeren át adjon új esélyt a természetnek. Szimbolikus, nem? Mert az Ipoly maga is határfolyó, de most nem elválaszt, hanem összeköt.

A keresztény ember dolga

A helyszínen felszólaló Dr. Juhász Hajnalka, a KDNP országgyűlési képviselője szerint ez a kezdeményezés keresztény emberhez méltó küldetés: a teremtett világ védelme nem extra opció, hanem alapérték. Nem plakátra való lózung, hanem életforma. És talán éppen ez az a szemléletváltás, amire most leginkább szükség lenne, túl az újrahasznosításon, a szelektív kukákon, a pályázati forrásokon.

A kereszténység nemcsak templomi áhítat, hanem tettekben élő tanúságtétel. Ez most PET-palack formájában lebeg az Ipolyon, és lesz belőle zsák, nem mementó.

Példa a közösségeinknek

Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke találóan fogalmazott: a Felvidék magyar közösségének ereje a természetes régiókban rejlik. Ahol nem határvonalak, hanem összetartozás írja a térképet. Ahol az Ipoly mindkét oldalán ugyanazt a levegőt szívják, ugyanabban a vízben eveznek, és ugyanazt a jövőt akarják a gyerekeiknek.

A takarítás akcióban az ember nemcsak szemetet szed, hanem nemzetet is épít. A részt vevő önkormányzatok kétharmada felvidéki, egyharmada magyarországi. De ezt a parton senki sem méri centivel. Mert amikor valaki lehajol egy nejlonzacskóért, nem az útlevele számít, hanem a szándéka.

Kajakban az akarat

A programot Hidvégi Vince, a Duna–Ipoly Sportegyesület alelnöke, az esemény motorja koordinálja. Elmondása szerint a kajakok és kenuk, amelyeket most bevetnek, még a 2018-as Interreg program során kerültek a folyóra, és most újra bizonyítják: a jó ötlet nem veszít az értékéből. Csak munkára kell fogni.

Idén szombaton családi nappal is készülnek Ipolytölgyesen, ahol gyerekek, szülők, önkéntesek együtt élhetik meg azt, amit a papírok nem írnak le: a közös munka felemelő erejét.

A begyűjtött szemetet idén is a MOHU Zrt. (magyar oldalon) és a Marius Pedersen vállalat (a felvidéki oldalon) szállítja el – térítésmentesen. Ők nem hirdetik, hogy „fenntarthatók”, csak csinálják.

Mert lehet máshogy is

Lehetne másként is: nézni, ahogy mások teszik. Posztolni egy zöld idézetet. Átverni a törvényeket. Várni az uniós támogatásokat. Vagy egyszerűen: lehajolni egy flakonért. Mert nem a politika, hanem az ember formálja a világot. És ez az ötödik Nagy Ipoly-takarítás most megint példát mutatott abból, hogyan kellene élni.

Ez a valódi fenntarthatóság: közösségben, csendben, alázattal, elszántan.