ZSÍR

Hajógyár 125, kódnév: puzzle 2024. aug. 29.

Sosem szerettem a megnyitókat. A csinnadrattát! A sok médiás kivezényelve: kattogtatás, tülekedés, mikrofonozás és többnyire seggnyalás, valamint makkhúzogatás, dudlika. Perverzebb műfaj, mint a pornó.

A legtöbb idomított inas kronológiai sorrendben felvázolja az adott esemény kimenetelét, szinte önálló gondolat nélkül begépeli a száraz, esetleg felnagyított tényeket. Urambocsá! Bár jobb helyeken még ülő- vagy állófogadás is van: csudára tudják nyelni a potya szendvicset kápiával vagy a töpörtyűs pogácsát. Jobban szeretem elkerülni a tömeget, mert egyes és kettes egyénektől sugárban okádok, legalábbis ezt hozta magával a popszakma.

Mint azt már egy előző írásomban vázoltam, a mi családunk is hajógyári volt. Még most is egy olyan lakótömb foglya vagyok, ahol régebben csak céges alkalmazottak éltek, alkottak. Mint egy nagy család: közösség a munkahelyen és a magánéletben. Összejártak, konfliktus nélkül csordogált az élet. Mára már ez is megváltozott. Pár család még akad az “ősidőkből”, de nagy a fluktuáció. Jönnek az új honfoglalók, akik valamilyen forrásból szereztek egy kis pénzmagot: hőbörögve játsszák a nem létező eszüket. Szép ez az új világ.

A szomszédasszony még a régi éra képviselője. Évtizedeken keresztül darusként dolgozott a gyárban. Mosolyogva hallgattam a beszámolóit, a sztorizást. Amikor azt ecsetelte, hogy kisgyerekként sem voltam a legvékonyabb. Pufi “babaként” jöttem a szüleimmel és húzkáltam édesapám tervrajzait, valamint hajókkal játszottam.

Úgy voltam vele, már jót is írok Komáromról, hiszen megkaptuk az ívet, hogy a helyi kollégával csak ekézni tudunk. És akadnak olyan pógártársak, akik ilyen uszító portálokon informálódnak és szocializálódnak, mint a P7. Hát ja. Itt azért az újságíró, publicista vagy blogger véleményét is leközlik. Nem a bosszok sajtóhíreit, tollbamondásait publikálják. Ilyen is van, bár egyre kevesebb...

Pár hónappal ezelőtt a hajógyártás 125 évét átfogó kiállítás kapott átmeneti helyet a komáromi Erődben, az Újvár Szent Borbála lőporraktárának termében. A tárlat feleleveníti, bemutatja a hajóépítés és gyártás korszakait. Makettek, fotók és miegymás. Egy gond van vele: nem látogatható! Pedig érdekes műsor lehet, főleg egy kis idegenvezetéssel megdobva.

A Gráfel-testvérek kenik-vágják a témát! Hetente szombaton van/lenne nyitva, de most nincs, mivel szétszedték. Kulturális esemény miatt, a hétvégén meg valami lagzit rendeznek. Így hol összerakják, hol meg szétszedik. Turista legyen a talpán, aki megtekintette már, alapból megérdemelne egy elismerő oklevelet vagy valami plecsnit. A városvezetés azt mondja: keresik a megfelelő helyet, hogy állandó kiállításként bárki megtekinthesse az ismeretanyagot. Kábé négy hónapja összerakják és szétszedik a hajógyári puzzlet.

Amíg nem tudok el- és bejutni a helyszínre, készíteni egy képriportot, jobb híján bevillantok egy darabot a magángyűjteményemből: édesapám arany emlékérméje, amit nyugdíjba vonulásakor kapott a több mint négy évtizedes hajógyári munkáért...

Abban meg csak bízni tudok, hogy az illetékesek a sok teendő mellett szakítanak időt és megfelelő, állandó helyet biztosítanak a Hajógyár 125-projektnek! Adj helyet magad mellett...

A képek a szerző felvételei