CINK
Hová tűnnek a szlovákiai diákok?
2025. júl. 29.
Pozsonyban újra összeültek az okosok, és elmondták, amit mindenki tud: a legjobb szlovákiai diákok külföldre mennek tanulni, és nem jönnek vissza. Most az Oktatáspolitikai Intézet (IVP) hivatalos számmal is tájékoztatta a közvéleményt: tízből hat diák marad külföldön.
A TASR híre szerint a 2012 és 2015 között érettségizett fiatalok közül, akik külföldön szereztek diplomát, 2022-ig mindössze 40 százalék tért vissza. A legtehetségesebbek közül még kevesebben – alig harmaduk. Informatikus? Felejtős. Ők már régen Dániában fejlesztik a jövőt, nem pedig Rozsnyón telepítenek nyomtatót.
És nem, nem csak a „menő” családok gyerekei mennek külföldre. Minden ötödik szlovákiai diák. Ez már tömegjelenség, nem kivétel. Az irány: Csehország, Nagy-Britannia, Hollandia, Dánia – vagyis olyan országok, ahol nem csupán a tananyag, de az egész életminőség más ligában játszik.
Miért mennek? Mert ott megbecsülik őket, itt meg megalázzák. Mert ott érték a tudás, itt meg papírfecni. Mert egy dán egyetem után egy dán cég nyitva tartja az ajtót, míg otthon legfeljebb a minisztérium folyosóján állhatnak sorba, ha rokon a portás.
Az oktatási minisztérium szerint a külföldön tanult diák évente 2100-2450 euróval többet keres, mint az, aki itthon járt egyetemre. Vagyis a mobilis diák nemcsak nyelvet, hanem értelmes jövőt is tanul.
Ráadásul a külföldi diploma „kamatozik”: tíz év múlva már 9 százalékos különbséget is jelenthet a fizetésben. Ez nem is „agyelszívás”, ez már „életelszívás”.
És hogy mit tesz az állam? Végre valahára a kormány bejelentkezett egy új törvénnyel, támogatási programokkal és olyan kampányokkal, amiknek vannak egészen jó alapötletei: „Otthon tanulok, Szlovákia megjutalmaz!” Jönnek az ösztöndíjak, a jobb infrastruktúra, a diákbarát környezet, a kérdés, hogy csak papíron, vagy a valóságban is. Félő, hogy a valóság megmarad: lelakott kollégiumok, gyakorlatot nem nyújtó egyetemek, elmaradó reformok.
A legszebb rész talán mégis az, amikor az elemzők szerint a visszatérők 20 év alatt 72 millió eurót hoznának az államkasszába. Vagyis: az állam gazdasági szempontból is rosszul jár, ha elengedjük a fiatalokat. De elengedjük. Mert az oktatás nem prioritás, csak kampánytéma.
Mi marad? Egy ország, ahol a legjobbak mennek, és gyakran csak az jön vissza, akinek muszáj. Aki nem fér meg ott, ahol a teljesítményt elismerik. És mi építjük tovább a „lehetőségek országát”, ahol az ambíciót legfeljebb gyanakvással figyelik.
A kérdés már nem az, hogy miért mennek. Az, hogy miért nem jönnek vissza. A válasz fájdalmasan egyszerű: mert Szlovákia nem tud hazavárni.
Reding Itell



