CINK

Hrubík Béla: Csendélet sörösüveggel és elázott plakátokkal 2024. jún. 10.

Kezdjük talán a jó hírekkel, hogy ne rosszul induljon a nap, meg a hét is. A hétfők amúgy is stresszesek. Kilátástalanul sok a munka az ember előtt. Meg áradnak a folyók is, amiből bármikor előbukkanhatnak a békaemberek mackó felsőben.

Európa legnagyobb háborús uszítója, életművésze, és megélhetési gazembere, valamint a roggyant mamája, akkorát esett pofára, hogy az Eiffel toronyban is megszólaltak a harangok. Macronból egyetlen nap alatt, mikron lett. Ember tervez, Isten végez. Még azzal is, aki nem hisz benne.

A francia elnök az EU parlamenti választásokon elszenvedett hatalmas vereség kihirdetése előtt, feloszlatta a francia nemzetgyűlést, ami amúgy is oszlóban volt már, belülről rohadt, de mégsem a norvég fővárosban. A németországi szemafor koalíció, dettó bukott.

A népet hülyére venni ugyanis nem szabad, mert csak a tömeg manipulálható, a nép nem!

Lassú, de érezhetően pozitív folyamatok indultak el Európában. Magyarországon, mind az önkormányzati választásokat, mind az EU parlamenti választásokat a Fidesz nyerte, de azért örömmámorban nem lehet úszni.

Kívülről jobban néz ez ki, mint belülről. Budapest még inog, és jöttek is, mentek is nagyvárosok. Irreális elvárás lenne azonban, hogy mindent a Fidesz nyerjen, mert hát demokrácia van akárki, akármit is mondjon, és ez nem Évszak Kolera, még ha egyes ellenzéki politikusoknál e betegség jelei már egyértelműen mutatkoznak. A Momentum leprásai például úgy estek ki az EU-ból, mint a vak bárzongorista az emeleti balkonról. Hazát árulni nem lehet büntetlenül és ez akár üzenet is lehet a Tisza párt prominenseinek így az elején.

Ahogyan Orbán Viktor fogalmazott, Istennek jó humora van, hiszen pont a franciáknak átjátszott, és a Magyarországon a Momentum által megfúrt olimpia évében lett a hazaárulók pártjából Nomemtum.

Csekk Atka és Donald Anna oda került, ahova való. A történelem emésztőgödrébe. Itt már lehet vigyorogni, meg hazát árulni, az idők végezetéig, hiszen senki sem látja, lévén az emésztőgödrök nem turistalátványosságok, még az anyahonban sem.

Aki viszont elvégezte a munkát, tisztességesen, annak meg is lett az eredménye, aki meg bohóckodásból akart színházi előadást csinálni, annak üres maradt a nézőtere. Most jön a fekete leves, amit mi főztünk idehaza. A felvidéki magyarság kudarca, olyan mint a mese, ahol három a magyar igazság, de itt még ez is fordítva igaz. A parlamenti választások után, és a teljesen fölöslegesen megvívott és abba beleállt köztársasági elnöki megmérettetést, értelemszerűen és egyenes következményként, az EU parlamenti szék utáni hajsza is bukást eredményezett.

Az okosabb és tehetségtelenebb fajtája a pártnak azon nyomban hibásokat kereset, és talált is. Történetesen mi, itt a P-7-en , vagyis ez a ,,banda” tehet mindenről. Ha valaki veszi a fáradságot, és újraolvassa a cikkeimet, akkor rájön, hogy Nostradamus sem jósolhatta volna meg ezt jobban előre.

De persze ez ne zavarjon senkit abban, hogy bűnösnek kiáltson ki, akár engem is. Persze hibásnak érzem magam, és vállalom van felelősségem ebben, és ezúton lemondok a pártnál kapott fizetésemről, ami az elmúlt negyven évben nulla, azaz nyista korona és euró is egyben.

Ha valaki majd a kampány után szétdobált és magára hagyott sörösüvegek és az elázott plakátok maradványai között akarja megtalálni az igazságot, ami odaát van, az meg is lelheti. Ettől azonban senkinek sem lesz se jobb, se rosszabb. A kérdés azonban, hogy merre tovább, függőben van, és úgy lebeg a szemünk előtt, mint a leendő gombaszögi drótkötélpálya illúziója, melyre pont olyan szüksége van a közösségnek, mint az üvegesnek a hátraesésre. Matekból soha sem voltam valami nagy zseni, de három dolgot tudok.

Hátra már nem mehetünk, mert mögöttünk nincs semmi, előre meg senki sem akar vezetni minket. Széthullottunk, mint az érett szilva a fáról, vihar után.

Azt azért csendesen megkérdezném a nagy fesztiválszövetségünk vezetőitől, hogy vajon hol maradt el a választásoktól az a sok tízezer magyar fiatal, akik magyar állami pénzen, évek óta szórakoznak a várlak, a bírlak, a Krúbilak, a megvezetlek és megitatlak fesztiválokon?

A kérdés adott. A választ meg megvárom. Veszve azonban nincs semmi, mert innen, már csak felfele van út, és ez is a jó hírek közé tartozik a héten. Szeptemberig azonban, amikor is állítólag nullás lisztújítás lesz, és nem nyílnak majd a kerti virágok sem az ablak előtt, ezért a katyvaszért, ami itt maradt, fizetést felvenni már nemcsak vétek, hanem bűn is.

Az iroda ajtót nyitogatni, a villanyt kapcsolgatni, a portás is megfelelő rang. Nem akarok mély elemzéseket végezni, arra ott vannak a tanult újságírók, mint Mózes Szabolcs. ( nem olyan fake nyúz dezinformátorok mint mi) akinek a segge alá hamarosan betolnak majd az infók szerint, egy jól fizető posztot, kreált pozícióban újabb liberális keltető fészkek kollégiuma fölé. Onnan nem lesz nehéz tovább okoskodni, és mímelni a munkát. És még tüntetni eljárni is lesz idő a PS tereire. Na meg másokat hibáztatni a bukásért. Ő és a sleppje annyi hasznot hozott a felvidéki politikába, mint málnás borz a gyümölcskereskedésbe. Persze ez senki más, még az én felelősségemet sem kisebbíti és veszi el. Végül is nézzük a jó oldalát. Abban, ami most az EU parlamentjében zajlik majd, vagyis egy hatalmas háborús előkészület, és a jövő teljes eladósítása és elzálogosítása Ukrajna megmentéséért, ami lehetetlen, mi nem fogunk részt venni.

Így nem kerülünk a Hágai Nemzetközi Bíróság elé sem emberiség elleni bűncselekmény, és tudatos népirtás miatt.

Hogy ezt leírhattam, máris jobban érzem magam. A közösségi munkát vidéken, amit amúgy is végzünk tovább, ingyen és bérmentve, mint eddig, senki sem veszi ki a kezünkből. A kis közösségeket tovább kell építeni, és megőrizni, amíg lehet. Amíg mindent el nem sodor a globalizmus vihara. Addig is gyűjtsük össze az eldobált sörösüvegeket. A rosszabb időkre.