ITT A PIROS, HOL A PIROS
Irán időhúzással manipulálta az amerikai félidős választásokat?
2026. nov. 4.
Nemcsak az amerikai belpolitika, hanem Teherán tudatos időhúzása is hozzájárulhatott Donald Trump súlyos félidős választási vereségéhez. A BBC és korábban a Reuters által idézett iráni tisztviselők szerint Irán szándékosan húzta el az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokat, hogy fennmaradjanak a magas olajárak, növekedjen az amerikai gazdaságra nehezedő nyomás, és ez politikailag is gyengítse az elnököt.
A november 3-i félidős választáson a republikánusok elveszítették a Kongresszus feletti ellenőrzésüket, mivel a választói elégedetlenség egyik legfontosabb oka a megélhetési költségek növekedése volt. A Reuters értékelése szerint az iráni háború, a magas üzemanyagárak, az infláció és Trump kereskedelempolitikája egyaránt hozzájárult a republikánusok gyenge szerepléséhez.
Az iráni szándékokról már hetekkel a választás előtt jelentek meg konkrét információk.
A Reuters október 20-án három magas rangú iráni tisztviselőre és egy, a vezetéshez közel álló forrásra hivatkozva arról írt, hogy Teherán nem akart olyan megállapodást kötni, amely Trump számára politikai győzelemként lett volna bemutatható a választás előtt. Egy teheráni elemző akkor úgy fogalmazott:
Irán a tárgyalások elhúzásával befolyásolja az amerikai választást anélkül, hogy választási törvényt sértene.
A háttérben elsősorban az energiaárak álltak. A február óta tartó amerikai–izraeli háború Iránnal, a Hormuzi-szoros körüli harcok és az iráni támadások jelentősen megdrágították az olajat. A magasabb olajárak az amerikai benzinkutakon és az inflációban is megjelentek, vagyis egy külpolitikai konfliktus közvetlenül érintette az amerikai választók pénztárcáját. Trump maga is többször elismerte a választás előtt, hogy a magas benzinárak politikai problémát jelentenek számára.
Ez azonban nem ugyanaz, mint egy választás elcsalása vagy a szavazatok manipulálása. Nincs bizonyíték arra, hogy Irán belenyúlt volna a szavazatszámlálásba. Az állítás ennél jóval egyszerűbb:
Teherán saját külpolitikai és katonai eszközeivel igyekezhetett fenntartani egy olyan gazdasági helyzetet, amelyről tudta, hogy árt Trumpnak.
A történet valóságtartamának igazolásához történelmi párhuzam is akad. Az 1979-ben kezdődött iráni túszválság súlyosan terhelte Jimmy Carter elnökségét, és hozzájárult politikai helyzetének romlásához az 1980-as választás előtt. A 52 amerikai túszt azonban – egyes mostani beszámolók pontatlan állításával szemben – nem a választás másnapján, hanem 1981. január 20-án, Ronald Reagan beiktatásának napján engedték szabadon, 444 nap fogság után.
Teherán most is azt remélheti, hogy
a demokrata többségű Kongresszus szűkíti Trump mozgásterét és megnehezíti egy újabb nagyszabású iráni katonai művelet elindítását.
Ennek azonban komoly korlátai vannak: az amerikai elnök továbbra is a fegyveres erők főparancsnoka, és külpolitikai téren lényegesen nagyobb önállósággal rendelkezik, mint a legtöbb belpolitikai kérdésben.
Ha tehát Teherán valóban arra játszott, hogy a magas olajárakon és az elhúzódó háborún keresztül politikailag meggyengítse Trumpot, a választási eredmény alapján a stratégia legalább részben működhetett. A republikánus vereséget azonban egyetlen külföldi szereplő számlájára írni erős túlzás lenne, az amerikai választók döntését egyszerre alakította a háború, az infláció, az energiaárak és számos belpolitikai kérdés is.
Forrás: Portfolio
Piros 7es



