CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Istent játszani 2023. aug. 19.

Az ember alapvető hibája, hogy Istent akar játszani. Vagy tudásban akarja önmagát föléje helyezni, vagy, dacolva a természet törvényeivel, a csakazértis lehet másképp ideával erőnek erejével próbál fából vaskarikát csinálni. Ami végül nemhogy nem sikerül, de kíméletlenül visszaüt. Felhozhatnám példának az Édenben történteket, de hogy ne menjek túl messzire, ezt bizonyítja Shelley Frankenstein című regénye is.

A címszereplő nem nagyon akarja elfogadni a természet rendjét, az elmúlást, és kísérletezéseivel óriási kárt okoz magának és környezetének. Ergo - nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy szeretné.

Bár a történetre legyinthetek, hogy ugyan már, ez csak holmi fantazmagória, a valóságban ilyen elő sem fordulhat. Okosabbak vagyunk mi annál. Felvetődik a kérdés, valóban? Bár az elmúlást ma sem tudjuk igazán elfogadni, foggal-körömmel küzdünk ellene. De még ez sem elég. Ehhez hozzájön a szivárvány módi, gender-őrület, és az, ha már valaki a saját nemi identitásában is elbizonytalanodik.

Bár szerencsére a helyzet nem annyira drámai, mint a regénybeli doktor példája.

De a lényeg ugyanaz: a kört ott akarják négyszögesíteni, ahogy tudják,tehát árral szemben evezünk. Mi ez, ha nem a természet törvényeinek megkérdőjelezése? Hiszen a Jóisten is azt mondta anno, hogy nem jó az embernek egyedül. És hogy, hogy nem nőt kapott társául. Tetszik, nem tetszik, így van rendjén.

Persze, el lehet fogadni minden természetestől eltérőt, hiszen nem vagyunk vademberek. De ettől nem fordul meg a Föld tengelye - varázsütésre, hogy na, most már így lesz rendjén! 

Mert amíg van férfi és nő, ez lesz a természetes. 

Akkor is, ha vannak köztünk „Frankenstein doktorok” akik nem így látják. Hiszen, ma már nem elég Nagy Sándor hosszú életű elixírje, rég elmúltak azok az idők, amikor ,,csak" az idő vasfoga ellen harcoltunk. Már vagyunk annyira előrehaladottak, hogy nemet kreáljanak, változtassanak, hogy egy nő férfinek, férfi meg nőnek érezze magát.

De megjegyzem, hogy nem jó Istent játszani, soha nem származott belőle semmi jó.

Dóka Gábor, Zselíz