A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Kárpátalja

Kárpátalja már soha nem lesz olyan hely, mint a háború előtt volt 2024. febr. 24.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

A kárpátaljai magyarság mindig is veszélyeknek volt, s ma már a puszta megmaradás veszélyének van kitéve.

A kárpátaljai magyarság történelmének legsötétebb fejezete 1944 és 1953 között, a sztálinizmus poklának bugyraiban íródott. Az azóta történt magyarellenes megnyilatkozásokat számba véve nyilvánvalóvá válik, hogy a magyarságunkkal szemben folytatott ukrán állampolitika céltudatos és következetes módon törekszik kisebbségi közösségünk asszimilációjára és kiküszöbölésére. 

 Ukrajna győzelembe vetett hitét a háborús fáradtság váltotta fel az orosz-ukrán konfliktus második évfordulójára. Kárpátalját ugyan elkerülik a harcok, de a háború olyan változásokat indított el, amelyek örökre megváltoztatták a magyarlakta területeket. A kárpátaljai magyarok a jogait helyreállító törvénymódosításokra várnak.

A Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója szerint egész Ukrajnát a háborús fáradtság jellemzi.

„Míg a háború kezdetén mindenki bizakodó volt, ma már az egész ország a harcok befejezését és a háború számukra minél kedvezőbb befejezésében bízik.”

Eltűntek a férfiak az utcákról

Kárpátalja lakossága a konfliktus előtt 1,2 millió fő volt. Dunda György szerint pontos adatok nincsenek arról, hogyan változott meg a menekültek érkezésével a lakosságszám, de a becslések szerint 250-300 ezer ember települt le a térségben. A Kelet-Ukrajnából érkezők elsősorban a nagyobb városokba érkeztek. Ez jól látható például Ungváron, ahol eddig soha nem tapasztalt mértékű lakásépítés indult, óriási lakópark-beruházásokat látni mindenhol.

A kárpátaljai falvakban és a nagyrészt magyarok lakta kisebb településeken nem a belső menekültek okoznak látványos változást, hanem az, hogy a hadköteles férfiak gyakorlatilag eltűntek az utcákról.”

Ennek oka, hogy sokan otthonról dolgoznak. Aki nem tudja ezt megtenni, mert gyárban dolgozik, az vagy feladta munkáját, vagy kockáztat. Dunda György emlékeztetett arra az esetre, amikor egy munkásokat szállító buszra csaptak le a hatóságok és besorozták a munkába tartó, hadköteles korú férfiakat. Ezért a legtöbben ki sem mennek az utcára, sok családba pedig a nők vették át a feladatokat, sok esetben ők álltak munkába azért, hogy ezzel védjék meg a sorozástól szerettüket.


Dunda György arról hívta fel a figyelmet, hogy Fegyír Sándor budapesti ukrán nagykövet – még nem foglalta el budapesti helyét – korábbi összegzése szerint legalább 400 magyar gyökerekkel rendelkező kárpátaljai magyar harcol az oroszok ellen. Az áldozatok száma 40 fő körül lehet.

Vajon a frontvonalra hurcolt magyar katonáknak lesz még hová hazamenni, vagy már csak az emlékezeteikben őrzik meg Ungvár, Beregszász dicső múltját?

Piacot veszítenek a magyar vállalkozók

A kárpátaljai magyar vállalkozók, a helyi kis- és középvállalkozások helyzetét is megnehezíti a kelet-ukrajnai konfliktus. Dunda György ugyanakkor arra figyelmeztetett, a kisebb cégeknek komoly piacvesztést jelentett, hogy a belső menekültek mellett a kelet, délkelet-ukrajnai tőkeerős vállalkozók is áttelepültek az ország nyugati megyéibe.

A gazdag, tőkeerős ukrán nagyvállalatokkal szemben pedig esélyük sincs a helyi vállalkozásoknak, akik a harcok előtt is a helyi piacokon értékesítettek, ahonnan egyre inkább kiszorulnak.

A magyarok jogai helyreállnak, de sokan már nem térnek vissza

A Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója a menekültek szándékával kapcsolatban nem túl optimista. Dunda György kiemelte: nem csak Kárpátalja, de egész Ukrajna lakosságára igaz, hogy a háború elején a legtöbben úgy menekültek el, hogy néhány hét, legfeljebb néhány hónap múlva hazatérhetnek.

Azt senki sem gondolta volna a konfliktus elején, hogy egy évig is elhúzódna a háború, azt pedig végképp nem hitte senki, hogy két év elteltével sem látható, mikor lesz már béke.

Sok idő telt el tehát a háború kezdete óta. Sokan, akik elmenekültek munkát találtak a befogadó országban, a gyermeküket óvodába, iskolába íratták. A legtöbben beilleszkedtek az új környezetükbe, megszokták a kialakult helyzetet.

És itt értjük csak meg igazán, hogy az orosz-ukrán háború tétje milyen nagy. Ez a konfliktus ugyanis azt is el fogja dönteni, megmarad-e Kárpátalján a magyarság, vagy csak elhagyatott emléktáblák őrzik majd a nyomunkat.

Forrás: Mandiner.hu nyomán, /P7

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!