ITT A PIROS, HOL A PIROS

Ki látott már élő kérdezőbiztost? 2022. máj. 7.

Régen foglalkoztat a kérdés, hogy miért nincs felvidéki közvéleménykutató cég? Amely megpróbálná felmérni a felvidéki magyarság reális viszonyulását a politikához és a komolyabb horderejű társadalmi kérdésekhez. Mert ami a választópolgárok viszonyulását illeti, csak érzések, benyomások, szűk metszetű személyes tapasztalások és találgatások szintjén tudjuk belőni a többségi álláspontot. És újabban a fészbuklufi kommentszekciójából.

Mondanom sem kell, hogy gyakran pontatlanul, sőt, akár teljesen helytelenül. Mert ugye alapvetés, hogy ha a premisszák hamisak, a végkövetkeztetés is csak rossz lehet. 

Az utóbbi időszakban közzétett felmérések kapcsán szembetűnő ugyanis, hogy az ügynökségek egyre gyakrabban tévednek. Sok esetben akkorákat, hogy még a Holdról is látszik.

Így volt ez a legutóbbi parlamenti választások előtt a magyar pártok támogatása tekintetében a választás reális eredményéhez viszonyítva (nem beszélve az OĽaNO-s fiaskójukról). De azóta is születtek érdekes eredmények.

Vegyük csak a legutóbbi esetet. Ugye, az nem igazán életszerű, hogy az egyik ügynökség felmérése bőven 6% fölé méri a Szövetséget, a másik pedig – azonos időben – alig két és fél százalék fölé. Az ilyen ordas hibák teljesen hiteltelenné teszik a reprezentatívnak mondott metodikát és az egész felmérési eljárást.

Az okokat csak sejthetjük, de egy olyan országban, ahol a szervezett korrupciós tevékenység miatt többeknek már hosszú évekre nem lesz gondja ruhára, kosztra, kvártelyra és az állami gondoskodás kivaltságát elveszíthetik egy kis személyes szabadságdeficit ellenében, miért csodálkozunk?

Az ilyen, serdülő banánköztársaságban, miért pont a politikai közvéleménykutatás lenne hiteles?

Mert, ugye, hallottunk már olyan esetekről, hogy az a párt, amelyik megrendelte vagy nejlonszatyros figyelmesség ellenében úgymond szponzorálta az adott közvéleménykutató céget, az a felmérésben gyanúsan jól szerepelt. Természetesen ez csak rosszindulatú pletyka lehet, és a valósághoz az ilyen fabulációknak semmi köze nincs.

De vissza a címként feltüntetett kérdéshez. Ki látott már elő kérdezőbiztost? Gondolom kevesen. Én sem.

De még telefonon sem kérdezte meg soha senki a véleményemet.

Pedig a mintegy harminc év alatt, a nagy számok törvénye alapján, azért erre lett volna esély. Mégsem. De akkor kik, és hogyan készítik ezeket a felméréseket? Netán csak úgy, hasraütéses alapon? Puszta megszokásból, a fantomkérdezett helyett karikázva? Betartva a vélt vagy netán előírt arányokat?

Erdélyben az a tapasztalat, hogy a román ügynökségek a magyarokat végképp nem is kerdezik. A magyar pártoknak a legutóbbi választás eredménye alapján osztják ki a fiktív támogatást. Ezért az ottani magyar politikum a felmérések eredményének egyáltalán nem is tulajdonít relevanciát. Lehet, hogy nálunk sem ártana ezt a dolgot ilyetén kezelni.

Viszont belső használatra azért jó lenne tudni, hogy valójában mit is akar a felvidéki magyar nemzet.

De úgy rendesen, tisztességesen elvégezve a mérést, egy kellően nagy, valóban reprezentatív magyar mintán. Mert ha, mondjuk egy programalkotásnál nem tudjuk, hogy mit akarnak a potenciális választópolgárok, akkor nem marad más, mint a politikusi vágyálmok ráerőltetése a népre. Ami ritkán szokott működni. Pontosabban: soha.

Králik Róbert