A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Véres pénz

Kinek a legdrágább a vére? 2022. márc. 28.

Most, hogy az orosz-ukrán háború során ismételten rádöbbentünk, hogy mennyire nem jó az, ha egy kontinensnyi nép – sok-sok nemzettel együtt – ki van szolgáltatva egyetlen nagyhatalom kényének-kedvének. De megtaláltuk a zseniális megoldást. Mostantól kezdve, ki leszünk szolgáltatva egy másik nagyhatalom hangulatának, és senki sem gondolja azt, hogy ennek nem lesz gazdasági, társadalmi és főleg politikai ára, és emberi sem. És ennek a kiötléséhez egy egész kontinensnyi szakértő kellett!

Szakértőkből egyébként el vagyunk látva, annyi van belőlük, mint a pelyva, meg hát épp olyanok is; így a választások közeledtével meg amúgy is, hiszen 

tudjuk, hogy az emberek soha nem hazudnak annyit, mint választások előtt, háború alatt, és vadászat után. 

Olvasom az okosabbnál okosabb felvetéseket a gázcsap és az olajcsap elzárásától kezdve egészen a szinte minden megszüntetéséig, ami nagyjából a kőkorszakba dobna vissza minket. Szőke, Švejk-köteteken szocializálódott hadügyminiszter-asszonyok, akik életükben maximum a hajvasalóval harcoltak, nyilatkoznak mások életével és vérére játszva – a felelősségről. De kinek jó ez? Az egyszerű embernek biztosan nem, és a diplomáciai kapcsolatoknak sem. Írja az egyik kommunista zseni odahaza, Tommy Hilfiger öltönyben, kizselézve, az 50 milliós Audi előtt, hogy Orbán támogatja a gyilkos orosz benzin tankolását és az olcsó gázt ahelyett, hogy teljesen leállnánk az exporttal. És hogy ez milyen megalázó az ukrán néppel szemben, mert ezért halnak meg gyerekek a háborúban, és ezt a magyar kormány pénzeli! 

Inkább küldhetnénk békés fegyvereket és lőszert, élelem helyett, hogy minél előbb világbéke legyen. 

Azt, hogy mit írtam a poszt alá, most kihagyom...

Kicsit elgondolkodtam ezen, hogy mennyire is képmutató és szemforgatóan álságos a világ, és főleg az újgazdagok meg a liberálisok, amikor szinte egymást túllicitálva próbálják – az egyik a másikat túllihegve – még nagyobb és még erősebb szankciókat kiszabva az oroszok ellen (a háború miatt), ami a normalitás határain belül rendben is lenne, de ebben abnormalitás van. 

Egy olyan háború miatt, amilyet az USA és csatlósai 30 éve folytatnak a világon mindenféle szankciók nélkül, milliók halálát, országok pusztulását hagyva maguk mögött. 

De most tekintsük el ettől, és nézzünk szét a világban, hogy hogyan is áll az emberiség önmaga lelkiismeretével, és a bolygónkkal szemben, amelyik az otthonunk a világmindenségben. Meg fogják érteni.

Miközben a világ egyik fele gyűjti a kupakokat, osztályozza az újrahasznosítható hulladékot, a világ másik fele pont az ellenkezőjét teszi: eldobja a tengerbe, a szabad természetbe, az erdőkbe, és a folyókba önti a szemetet, a műanyagot, melyet mi drága pénzért újra kiszedünk onnan. Ezt hívhatnánk globális körforgásnak is, de ez simán csak emberi felelőtlenség, és egy soha véget nem érő folyamat.

Az Egyesült Államok embargót vezetett be az oroszországi kőolaj- és földgázimportra. 

Tüntike

Az európai csatlósok persze tapsolnak, sőt, keveslik azt, hogy még mélyebben ereszthessék a nyelvüket a nyitott társadalom befogadó két partja közé. Azt titkolnák, de mi tudjuk, hogy az uránra a szankció nem vonatkozik.

Az Egyesült Államok azért hagyta ki a szankciók közül az orosz uránt, mert nélküle nem lehetne az amerikai embereket és a gazdaságot olcsón ellátni villamos energiával.

Vagyis nagylelkűen lemond arról, amire egyébként sincs annyira szüksége, hogy demonstrálja, mekkora áldozatot hoz a világbéke érdekében, mikozben dehogy. De így van ezzel az energiahordozók teljes leállítását szorgalmazó, leghűségesebben és leghangosabban csaholó kiskutyaként Szlovákia is, amely az orosz gépekre vonatkozó berepülési tilalmat felülírva éppen mostanság fogadott egy orosz uránt szállító gépet, csendben, még a mindenható ukrán elnöknek sem szóltak, mert hát világítani csak kell.

A franciákról ne is beszéljünk! Mert ott tombol a fejlett demokrácia. Macron szerint soha nem látott élelmiszerválság jön a háború miatt.

Mit nem mond?! Pont ő aggódik, főleg az afrikai éhezésért egy olyan ország elnökeként, mely évenként 500 milliárd dollárnyi gyarmati adót szed be, éppen a legszegényebb egykori francia gyarmatoktól – a „szabadság, testvériség, egyenlőség“ jegyében.

Az egykori afrikai gyarmati országok egyébként csakis a francia központi bankba helyezhetik letétbe monetáris tartalékaikat.

Franciaország már 14 állam nemzeti tartalékával gazdálkodik 1961 óta. Kezeli Benin, Burkina Faso, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Mali, Niger, Szenegál, Togo, Kamerun, Közép-Afrikai Köztársaság, Csád, Kongó-Brazzaville, Egyenlítői-Guinea és Gabon pénzét kezeli.

Ennyi pénzből, vajon mennyi éhező afrikai gyereket lehetne jóllakatni, akiknek mi kupakot gyűjtünk?

A rijádi belügyminisztérium közlése szerint 81 embert végeztek ki egyetlen nap alatt Szaúd-Arábiában,

ami szerintünk demokratikus ország. A 73 szaúd-arábiai, hét jemeni és egy szíriai állampolgárt különféle bűncselekményekért ítélték el, mert ott nem törölték el a halálbüntetést. Ugyanez megtörténik Iránban is, ahol a „szűziesség elleni vétek“ miatt nőket köveztetnek halálra, mint a sötét középkorban. Fiatal lányok várnak a halálsoron, mert egykor a szüleik prostitúcióra kényszerítették őket.

Persze tilatkozunk, az emberjogi szervezetek jelentéseket írnak, de senki sem mondja, hogy az ez elleni tiltakozás jegyében ne tankoljunk Európában a gyilkos iráni vagy szaúdi olajból származó benzint.

A megújuló energiákról szóló, most felülvizsgálat alatt lévő irányelv hatására a 2008. évi 825 000 tonnáról 2017-re 3,9 millió tonnára nőtt az üzemanyagként felhasznált pálmaolaj mennyisége az EU-ban. Európa növekvő pálmaolajéhségének kielégítésére új termőterületekre volt szükség, amiknek a kialakítása hatalmas őserdők és ökoszisztémák felégetésével és tőzeglápok lecsapolásával járt Indonéziában és Malajziában.

Egy uniós jogszabály hatására, csaknem ötszörösére nőtt közel tíz év alatt a környezetpusztító pálmaolaj mennyisége az üzemanyagokban bioüzemanyagként, és a feldolgozott élelmiszerekben egyre többször használnak fel pálmaolajat, és a csomagolt áruk mintegy 50%-ában lelhető fel ez az összetevő.

Nem csak hatalmas mennyiségű üvegházhatású gáz jutott a légkörbe így, hanem megsemmisült a kistermetű elefántok és az orángutánok élőhelyének jelentős része is. Szakértői számítások szerint csak Borneó és Szumátra szigetén 50 000 orángután halálához vezetett a pálmaföldek kialakítása. Miért nem indutak meg a liberális klíma- és állatvédő, zöldagyú politikai pártvezetők tüntetések ezrein, hogy ne vásároljunk földgyilkos pálmaolajat? Mert ha nincs rá kereslet, akkor nem is ültetnek többet belőle. A kérdés persze költői. Vezessünk be szankciókat Borneó és Szumátra Földgyilkosai ellen! Vagy a felvásárló EU ellen?

Természtesen a nagy hagyományokkal bíró Japán is támogatja a szankciókat.

Bálna

Az a Japán, ahol köztudottan kiemelten tanítják a gyerekeiket a környezet megóvására, a tisztaságra, az élet tiszteletére, bejelentette, hogy 2019 júliusában kilép a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) nevű nemzetközi szervezetből, amely a bálnák vadászatának szabályozására jött létre A tokiói kormány közölte, hogy ezáltal a továbbiakban szabadon és külső megkötések nélkül fog vadászni a bálnákra parti vizein és a kizárólagos gazdasági övezetében, ami a japán partoktól 200 tengeri mérföldes távolságon belül lévő vizeket jelenti.

A szigetország a nemzetközi össztűz ellenére jó harminc éve egy jogi kiskaput kihasználva állítása szerint „tudományos célú” bálnavadászatot folytat, amely során évi 400-500 cetet ejt el, így az éves globális bálnafogások 30-40 százalékáért felel,

a nemzetközi kritikákat valamiért elkerülő nagy példakép Norvégia után a második legnagyobb bálnavadász nemzet.

A 2017. novembertől 2018. márciusig terjedő időszakban 333 csukabálnát, köztük 122 vemhes állatot ejtettek el japán vadászok. Irtsuk ki a világ óceánjaiból a legnagyobb emlősöket? Vezessünk be szankciókat a bálnagyilkos Japán és Norvégia ellen! Ne vegyünk Norvég olajat és gázt sem? Állítsuk meg az óceánok gyilkosait, hogy unokáink, ne csak a filmekből láthassanak bálnákat!

És akkor még nem beszélttünk az nők kedvenc gyémánt ékszereiről,

melyhez nem kell ma már senkinek milliomosnak lennie, hogíyhozzájusson, mert ma már egy jobban kereső, jobb módú ember is meg tudja engedni magának. Egy státuszszimbólum lett, a gazdagságé. Gyémántgyűrű, gyémántkarkötő, gyémántnyakék, gyémánttal díszített karóra vagy mobiltelefon.

Blood diamond

A csillogó drágakőhöz azonban rengeteg vér tapadt és tapad, főleg Afrikában, miközben úgy teszünk mintha minden rendben lenne.

Sierra Leonéban 1991 és 2001 között, ez több mint 50 ezer ember vére volt. Bár az ún. Kimberley-egyezmény megoldás lett volna, amelyet az ENSZ, a gyémántipar képviselői, valamint a gyémántkitermelő országok képviselő írtak alá, azzal a céllal, hogy a kereskedelembe ne kerülhessenek be a véres gyémántok, az eredmény nem teljes. Ha felülvizsgálják a kövek származási helyét, megakadályozhatják, hogy háborúkat pénzeljenek velük. Ennyire egyszerű lenne? Nyilván nem. Ahol értékes áru van, ott mindig lesznek csempészek.

Bár a piac sokkal tisztább, mint 20 évvel ezelőtt, még mindig könnyű átvinni a gyémántokat az úgynevezett „tiszta országokba”, azután pedig már senki sem tudja megmondani, milyen körülmények között bányászták.

És akkor a Tiffany bejelenti, nem vásárol orosz gyémántot...

És ebben a témában említhetnénk az Ázsiában, Bangladesben, Pakizstában, Indiában, Kínában olcsó, gyermekmunkásokkal éhbértért vagy egy marék rizsért varratott világmárkákat, ruhákat, cipőket. Több mint 300 ember halálát okozták ősszel azok a gyártüzek, melyek ugyanaznap két különböző pakisztáni városban lobbantak föl. Az okok szinte már a szokásosak: az egyik textilgyárban nem voltak vészkijáratok, a menekülő utakat ruhahalmok torlaszolták el, az ablakokon rácsok voltak.

Banglades fővárosában nemrégiben is tűz ütött ki egy textilgyárban. A 110 áldozatot követelő tragédia során a túlélők csak a zárva lévő vészkijáratokat kitörve tudtak kijutni az épületből. A gyárban a Walmart amerikai kiskereskedelmi lánc termékei mellett, a C&A-nak, a Tommy Hilfiger, a Calvin Kline és a Tchibo-nak is voltak megrendelései. Ki a felelős ezért? Nyilvánvalóan nem az éhbérért dolgozó munkások, vagy azok a szegény országok, akik örülnek, hogy foglalkoztathatják a munkásaikat. Sokkal inkább a megrendelő országok a spanyolok, az amerikaiak és a németek.

Embargót a gyermekmunkásokat kizsákmányoló országokra? Ne vegyünk márkás ruhákat a csillogó plázákban, messze a nyomortól és a nélkülözéstől? Vagy mégis? Ugye milyen mocskos és kétarcú a világ, de minimum kettős mérce van.

A végére hagytam az amerikai képmutatás dísztermékét, a cseresznyét habbal a torta tetején,

ami pedig nem más mint az NHL, az amerikai profi jégkorong liga. Amikor a világ sporteseményeiről sora tiltják ki az orosz és fehérorosz sportolókat, tiltják be a ,,Z“ betűt mint terrorista szimbólumot, mondják le az orosz művészek hangversenyeit, veszik le a műsorokról az orosz zenét, kultúrát, ignorálják az élelmiszert, a véres kőolajat és gázt, más sportágak sportolói nem hajlandóak az orosz versenyzőkkel együtt, tisztességes versenyben megmérkőzni, így juttatva magukat olcsón szerzett előnyhöz, amitől hányok. Még egy orosz tölgyfát is kitiltottak az Év fája veresenyból, pedig közben ki is dőlt, de

az NHL-ben az orosz profi hokisok érinthetetlenek.

Vajon miért? Hát mert a tévék előtt bambuló, pattogatott kukoricát és csipszet zabáló, hamburgeres, hot-dogos amerikai fogyasztói piac elvesztése a legnagyobb érvágás lenne az USA, a saját kényelméről lemondani képtelen társadalmára nézve. Még az ukrán vér árán sem hajlandók erről a kénylemről lemondani. Csak nekünk kínálják ezt a lehetőséget, zsaroló módon! Csak éppen a mi vérünk hiányzik nekik az oltáron!

Az amerikai fogyasztó ugyanis a fotelből nézi a híreket, a kényelmes, meleg szobákban, az óceán túlsó partján, több ezer kilométerre a háborútól, a haláltól és a meneküléstől, amibe beletaszít minket is akarva-akaratlanul, miközben kitartásra buzdít – hogy az utolsó ukránig harcolni fog.

Ugyanis a hatalmas összegű reklámszerződések, a médiaközvetítési jogok és milliós nézőközönségre épített reklámpiac, ajándékmarketing, az orosz játékosok távozása után összedőlne a küzdelmes, színvonalas meccsek nélkül.

A háború árát mindnyájan meg fogjuk fizetni:

Európa, Magyarország, Ukrajna, Oroszország és az ezen piacokra épülő, vagy ezek segíségere támaszkodó fejlődő, harmadik világbeli országok. Ha idén nem vetnek Ukrajnában, aratni sem fognak, és vetőmag sem lesz jövőre. Az ukrán búzára épülő élelmiszerpiac a harmadik országokban, de Európában is, iszonyú dráguláshoz és élelmiszerhiányhoz vezet.

Egyetlen ország fog mindebből kimaradni. A felbujtó, a globális világcsendőr és az új világrend vezetői szerepére törő USA.

Ha valaki tehát keresi, miért és kinek a hasznára folyik a drága ukrán vér, hát hajózzon át az Óperenciás tengeren túlra!

Hrubík Béla

Borítókép: depositphotos