A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Sanction russia

Kohán Mátyás: Oroszország kivéreztetéséről 2022. ápr. 19.

„Igen, a háború drága dolog; de a Raimondo Montecuccoli szájából axiómává kövesedett „pénz, pénz, pénz” nem önmagára kell, hanem zsoldra, üzemanyagra, fegyverre és ellátmányra. S hogy mi a közös ezekben? Az, hogy Oroszország tágas határai között mind egy szálig megtalálhatók.” Hohán Mátyás Mandineren megjelent írását szemléztük.

Felépült a fejekben egy furcsa összefüggés, amely Európa-szerte marja a lelkiismereteket.

Az összefüggés a következőképpen hangzik: Oroszország Ukrajnában szörnyű dolgokat csinál. Ahhoz, hogy Oroszország Ukrajnában szörnyű dolgokat csinálhasson, pénzre van szüksége. Európa azzal, hogy orosz gázt és olajat vásárol, rengeteg pénzt fizet naponta Oroszországnak. Tehát: a mi pénzünkből csinál Oroszország Ukrajnában szörnyű dolgokat, azaz humanitárius kötelességünk volna ezeket a pénzcsapokat elzárni. Mi fizetjük Oroszország háborúját, szégyellhetjük magunkat. Pedig ha mi nem fizetnék, nem volna pénz, nem történnének szörnyűségek, és a háborúnak rövid úton vége lenne.

Eddig a furcsa összefüggés-láncolat. Amely addig helyes, hogy Oroszország Ukrajnában szörnyű dolgokat csinál. De tisztelettel jelzem, ezen túlmenően ez az összefüggés-láncolat nem létezik.

Miből gondolja bárki is, hogy egy jelentős részben önellátó országot szankciókkal térdre lehetne kényszeríteni?

Igen, a háború drága dolog; de a Raimondo Montecuccoli szájából axiómává kövesedett „pénz, pénz, pénz”nem önmagára kell, hanem zsoldra, üzemanyagra, fegyverre és ellátmányra. S hogy mi a közös ezekben? Az, hogy Oroszország tágas határai között mind egy szálig megtalálhatók. Nem jön rosszul az oroszoknak az olajeuró és a gázdollár, szó se róla – de ezt a háborút nem a devizáért beszerzett import viszi a hátán. Hanem Oroszország saját dízelje, lőszere, élelmiszere (amelyből nyolc év alatt jelentős részben épp az eddigi nyugati szankciók tették Oroszországot önellátóvá) – rubelért. Amiből meg van arrafelé annyi, mint a nyű.

Hogy mi történne tehát a háborúval akkor, ha Európa urai nagyot tekernének a gázcsapon, s Százhalombattánál visszafordítják a csőcsordában az olajat? 

Semmi.

A háború menne tovább, s mi elképedve néznénk, hogy hiába vágtuk az agresszor pofájába az atomfegyvernek hitt gombostűnket, pont ugyanúgy halnának az emberek tömegével az Azov-tenger partján álló városokban, a Donbaszban meg akárhol, amerre az orosz hadsereg támad. Sőt, nagy eséllyel pont ugyanazok halnának meg.

Mert a kigondolt szankcióknak pont a háborúra nem lenne semmiféle hatása.

Az cikk ITT folytatódik!