LESZ, LESZ, LESZ

Követeljük, hogy azonnal kerüljünk vissza Magyarországhoz! 2022. aug. 17.

Mi, alulírott szlovákok, akik a fiatal Szlovákia polgárai vagyunk, már nem bírjuk ezt a stresszes életet, amelyet az ország politikusai kényszerítenek ránk. Napi szinten ömlik ránk a mocsok, amely miatt teljesen kétségbeesettek vagyunk, hogy mi lesz velünk a tél beálltával.

Matovič szerint Sulík zsarolja őt, Sulík szerint Matovič egy őrült, és különben is annyi gáz van a tárolókban, hogy még ki is kell engedni belőle a levegőbe (lásd. Bident a minap…). A szakemberek szerint Sulík hazudik, egyáltalán nincs elég gáz, bajok lesznek a télen. Kollár szerint a másik két pártelnök hülye, és ő azért ideges, mert ha bukik a kormány, akkor bukik a biznisze is. A negyedik kormánypárt elnöknője annyira jelentéktelen, hogy már a neve sem jut az eszünkbe.

Mi, alulírott szlovákok, teljesen kétségbe vagyunk esve, mert ha ezek buknak, akkor jönnek azok, vagy emezek. Ha Fico visszajön, itt vérbosszú lesz, ha a náci hülyegyerekekkel jön vissza, akkor még hülyébbek kerülnek hatalomra. Ha a libsik jönnek vissza, akkor eladják a fenekünk alól az utolsó Beneš-parcellákat is a nyugati karvalytőkének, és akkor már tényleg csak egy bordélyház lesz az egész ország, 

ahol végigmennek rajtunk a bankok meg a tankok.

Mi, alulírott szlovákok ezért követeljük, hogy mentsen meg bennünket Magyarország kormánya, vegyen oltalom alá és még azt se bánjuk, ha a rezsicsökkentést, az ársapka törvényt nem terjeszti ki azonnal az egész Szlovákiára, csak biztosítsa a megfelelő mennyiségű gázt, naftát, benzint és villanyt a számunkra.

Még azt se bánjuk, ha szeretett Szlovákiánkat itt-ott Felvidéknek nevezik majd, csak az eurónkat váltsa át Matolcsy elnök úr, kedvező árfolyamon Forintra. Ígérjük, hogy annyi sztrapacskát szállítunk Budapestre az uraknak, amennyit csak kérnek és mi annyi pacalt fogadunk, amennyi jut nekünk.

Kedves Magyarország, most már be kell, hogy valljuk, ha nem akarjuk, hogy szétfagyjon az alfelünk, hogy ezerszáz évig elvoltunk együtt, jóban-rosszban, most a rosszban arra kérünk, vegye oltalma alá a jobb sorsra érdemes fiatal nemzetünket, ha másért nem, hát Petőfi édesanyja áldott emléke végett…

Egy utolsó kérésünk is lenne. A Pozsony mögötti Hegyhátot hagyjuk meg a mi szlovák politikusainak. Oda telepítsük ki az összest, logisztikailag mi ezt majd megoldjuk, ebben mindig is jók voltunk… Legyen az a terület az övék, ott tapossák egymást jódolgukban az utolsó erejükből, mi már nem akarunk velük egy levegőt szívni. 

Nagy reményünk van Önökben, hogy követelésünket teljesítik.

Szóltunk az itt élő magyaroknak is, hogy álljanak mellénk a követelésünkben, de azt üzenték, hogy van 6 pártjuk, mozgalmuk 8 platformjuk, 12 tagozatuk, több száz helyi szervezetük, és ehhez jön még pár tucat önjelölt megmondóember, azaz mindezt velük egyeztetve kell meghozniuk a döntést, ami talán a jövő év májusára várható, de az eredmény lehet, hogy sokszínű lesz, mint amilyenek ők maguk.

Na, de addig mi itt megfagyunk a hegyekben!

Papp Sándor