LIBERNYÁKULUM

Lassan beérik a liberális züllés gyümölcse 2023. ápr. 12.

Ahogy a Tankcsapda már a rendszerváltás után nem sokkal bölcsen megfogalmazta az egyik dalában: "a pénz lett az Isten".

A helyzet azóta csak romlott. Ezt hozta a posztkapitalista globális fogyasztói társadalom, amit a közösségi hálók veszélyes ráhatása - főleg - a fiatalok világlátására, gondolkodására, értékrendjére csak súlyosbított.

A "fész", az "insta", a Netflix, a gyakran csak "vetítő" influenszerek álom- és álvilága rontását nem tudja ellensúlyozni a perifériára szorított keresztény-konzervatív sajtó, a család idősebb tagjainak útmutatása és az egyház tanítása sem. Sajnos.

Hiszen egyre inkább a média és a liberális, "progresszív" trendeket követő munkahelyi, társasági közeg oltja be a kórosan szabados és anyagias ideologiájával az értékrendileg még labilis fiatalt. 

Röviden, a túlzott önzés és a pénz mindenek feletti imádata, Isten el- és megvetése, lassan, de biztosan lerombolja azt az egészséges, konzervatív társadalmi modellt, amely évszázadokon keresztül szavatolta a túlélést, a számbeli, egyben a gazdasági és nemzetállami gyarapodást.

Mára egészen megváltozott a világunk. Főleg Nyugaton, de már a posztkommunista blokkban is bőven érződik az újmarxista ideológia pusztítása.

Ennek illusztrálására kiváló példa a szélsőbalos Denník N egyik cikke.

Az írás ezzel a címmel, amolyan hangzatos felütéssel, jelent meg:

"A szlovákok tíz évvel később házasodnak, mint korábban. Van még értelme a házasságnak a fiatal párok számára?"

Már maga a "szlovákok" megfogalmazás félrevezető és némileg sértő, hiszen Szlovákia mintegy 15 százaléka nem szlovák!

Úgyhogy sokkal helytállóbb lenne a "szlovákiaiak", vagy a "Szlovákia polgárai" megnevezés, de ez a kisebbik vétkük.

Ennél nagyobb baj az, hogy az átlagos házasságkötés idejének kitolódását - amint az alábbi képen is látható - nem problémaként tálalják. Sőt, mintha a sorok között helyeselnék.

Mi több, megkérdőjelezik a házasság intézményének szükségességét!

Ez pedig már nem hiba, hanem főbenjáró bűn.

A cikkben négy, különböző szlovákiai régióból származó pár történetét és a házassághoz való hozzáállását mutatják be.

Ahol, már eleve a kiválasztással relativizálnak, hiszen a négyből két pár nem igazán akar esküvőt, halogatja azt, csak kettő fontolgatja a házasodást.

Ennél még súlyosabb üzenete van a cikkben megszólaltatott Jolana Kusej párterapeuta véleményének, aki elmagyarázza, miért fontosabb általában, hogy egy párnak mikor lesz gyermeke, mint az, hogy milyen korban dönt a házasság mellett.

Ez pedig magyarra fordítva nem más, mint a házasságon kívüli, azaz vadházasságban fogant gyemekaldás propagálása!

Aztán csodálkozunk, hogy egyre kevesebb a házasság (nem beszélve a szentségi hazasságról), egyre több a válás, a csonka család és egyre kevesebb gyermek születik rendezett családi körülmények közé. Meg úgy általánosan is.

Ne csodálkozzunk!

Lehet sok mindenért kárhoztatni az előző rendszert, de ebben a tekintetben még az akkori kommunisták is bőven konzervatívok voltak. Az egyházat ugyan durván támadták, majd fanyalogva eltűrték, de a házasság intézmenye számukra is fontos volt és a szabadosság ellen is küzdöttek.

Hiszen még az 1991-es népszámlálás szerint is a férfiak mintegy 80 százaléka harmincéves koráig házas volt, a nőknél pedig ez az arány még magasabb volt, akár 90 százalék is lehetett.

A Szlovák Köztársaság megalakulásakor, 1993-ban a menyasszonyok átlagosan 23 évesek voltak a házasságkötéskor, a vőlegények pedig 26 év körüliek. Azóta a helyzet rohamosan romlik. Amint a képen is látható, mára a férfiaknál már 35 év felett járunk, a nőknél pedig 33 körül.

Az ezredforduló utáni viszonylagos jólét annak volt köszönhető, hogy a 60-as, 70-es években jócskán megugrott a népszaporulat. Ezért nem omlott még össze a nyugdíjrendszer. De ha ezek a bő évfolyamok leteszik a lantot, nyugdíjba mennek, és a globalista anyagiasság, valamint a zöld-progresszív klímarettegés miatt lényegesen kevesebb gyermek születik, az törvényszerűen gazdasági és társadalmi összeomlásához vezet majd.

A morális vagy gazdasági alapon vívott értelmetlen háborúkat már nem is említem.

Így Húsvét után, a feltámadás reményével felvértezve azzal zárom soraimat, hogy ne forduljunk el Istentől, mert esetleg ő is elfordul tőlünk...