LIBERNYÁKULUM

Lincselésellenes törvényt fogadott el az Egyesül Államok kongresszusa 2022. márc. 9.

Bevallom, döbbenten olvastam el az MTI által lehozott hírt, miszerint gyűlölet-bűncselekménnyé nyilvánította a világ legfejlettebb(nek nevezett) országa a lincselést. Az egy dolog, hogy mifelénk ilyen törvényre nem igazán volna szükség, az pedig egy másik, hogy számunkra egyértelmű a kapcsolat a bűn és annak motivációja között.

A nevezett törvényt egy 1955-ben, bizonyos Emmett Till nevű feketebőrű tinédzser ellen elkövetett lincselés hatására lett elfogadva, akinek csupán annyi volt a bűne, hogy (állítólag) megsértett egy fehérbőrű nőt. Nem érheti szó a ház elejét, alaposan megfontolták, megrágták a törvénytervezetet. Akárhogy is számolom, 67 év telt el a fiatal férfi meggyilkolása és a róla elnevezett törvény elfogadása között. Az már csak hab a tortán, hogy ez alatt az idő alatt kétszáznál is többször került a törvényhozás elé a kérdés, ám ezidáig mindig lesöpörték az asztalról.

Az új törvény értelmében legfeljebb 30 évig tartó börtönbüntetést szabhatnak ki a lincselés elkövetőjére abban az esetben, ha a bűncselekményt az áldozat hovatartozása, vélt vagy valós faji, vallási csoporthoz tartozása, vagy szexuális orientációja miatt követte el.

Csak imádkozhatunk, hogy a büntetés visszatartó ereje megvédje a fehér bőrű, keresztény, heteroszexuális amerikaiakat is, és ne a BLM és LMBTQ lobbi propagandaeszköze legyen. Mindenesetre egy ilyen törvény a jó szándék ellenére is igencsak rugalmasan alkalmazható, vagyis ráhúzható bárkire, aki nem szimpatikus. Hiszen egy ingatlanját megvédő középosztálybeli fehér férfi csakis rasszista indíttatásból védheti meg magát, nem? Vagy a ridikültolvaj ezentúl simán csak a transzvágyait kielégítő illető lehet, aki pedig ebben megakadályozni igyekszik, az pedig transzfób? Vagy csak én vagyok ilyen rosszhiszemű?

Bárhogy is legyen, az tény, hogy az USA jelenleg öles léptekkel számolja fel a jog és a törvényesség kereteit olyan ügyekre hivatkozva, melyek leginkább egy kicsi, de annál hangosabb csoport érdekeit szolgálják.

Nyilván nem a ténylegesen rasszista, homofób vagy bármilyen egyéb indíttatású bűncselekményeket akarom ezzel relativizálni, pláne letagadni. Sokkal inkább azokért aggódom, akik ellen az utóbbi időben a legtöbb támadást intézik. Aggódom a hétköznapok emberéért.