CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Mein Kampányom, avagy egy jelölt harca a parlamenti székért – 0. rész 2023. jún. 30.

Mivel hamarosan berobban a kampány, hogy kellőképpen megzavarja a nyaralást és az aratást, úgy gondoltuk, hogy egy fikció keretein belül bemutatjuk azt a fajta politikust, akire nem, hogy szavazni nem szabad, hanem szívlapáttal kell elkergetni a lehető legmesszebbre a normális életünktől.

Következzen hát egy cikksorozat A Jelöltről, akinek a sorozatunkban majd a neme is változik, no nem a progresszív nemváltó agyalágyultság miatt, hanem azért, hogy eleget tegyünk a női kvótának is itt, a Piros7esen is.

Íme tehát a 0. rész, vagy ha úgy tetszik, a bevezető:

A kiválasztás

Kissé izgulok a mai nap miatt, bár igaz, hogy minden le van zsírozva, a kellő számú szavazatmennyiség bebiztosítva, de sose lehet tudni, ezeknél a nyüves biodíszleteknél [a párt helyi szervezeteinek a küldöttei – a szerk.], hogy tutira eljönnek-e a jelöltállítás miatt összehívott gyűlésre, mert ezeknek mindig közbejöhet valami. Megbetegszenek, kapálni kell, unoka született, vagy le kell vágni a disznót, mert eltörött a lába…ezek bmeg ilyenekkel foglalkoznak, amikor az én létem a tét! Na, mindegy, ha kiesne egy falu, majd lepapírozzuk ügyesen, mert még egyszer ezeket nem szedjük össze, hiába etetjük meg őket szendviccsel, meg kapnak kulcstartót. Hálátlan népség.

Én nem tudom, hogy minek kell eljátszani mindig ezt a hülye szavazósdit, hiszen úgyis tudjuk, hogy tudják, hogy nekik hol a helyük ebben a qrvára demokratikus pártstruktúrában: jössz – szavazol, ahogy mondom neked – eszel – hazamész. Aztán, majd ha indul a kampány, akkor megint jössz és szórod a lapjaimat a postaládákba. Az a gondom, hogy én ezekben már nem nagyon bízok. Bevágják otthon a kazánházba az egészet, oszt csókolom. Még akkor is azt csinálják, ha megfizetjük őket. Ravasz parasztok!

…

Na, túl vagyunk rajta, jelölt lettem, ahogy terveztem. Volt egy kis gond, mert Bivalybasznádról az egyik buzgómócsing elkezdett jelentkezni meg javaslatokat tenni, hogy ezt meg azt is kellene jelölni, de a haverok ilyenkor már tudják a dolgukat, elég egy szemkontaktus és azonnal bejelentkeznek a vitába, szépen visszaterelik a helyes mederbe a folyamatot. Ilyenkor a legjobb egy gyors szünetet elrendelni, akkor megtöröd az ilyen aktív hülye lendületét. Valaki odamegy hozzá és beszél a fejével, de csak óvatosan, nehogy még jobban feltüzelődjön az ipse. A többi haver meg gyorsan megerősíti az eredeti tervemet a többi szendvicszabálónál.

Így is történt, szépen megszavaztak nyilvánosan, demokratikusan. Jó sokáig kellet fent tartaniuk a kezüket, amíg a csajok számolták a szavazatokat, így legalább elkészülhettek a fotók is, ugyanis tudni akarom, hogy kik nem szavaztak rám, mert a későbbiekben ezekkel majd másként kell bánnom, ha valamit akarnának tőlem…

A gyűlés után nehezen ürült ki a terem, mert pár lelkes okoskodó még feltartott a szokásos hülyeségeikkel, de kellő hosszúságú bólogatás után ezek is elindultak haza abban a hiszemben, hogy elláttak sok jótanáccsal és én azokat megfogadtam. Szerencsétlenek.

Persze aztán a szokásos módon beültünk egy eldugott helyre a haverokkal, hogy igyunk az elvégzett feladat sikerességére. Jókat nevettünk a bivalybasznádi fazonon, de hát ilyenek mindig is akadtak, és mi mindig tudtuk őket semlegesíteni. Miközben kifizettem a számlát a pultnál, azon gondolkodtam, hogy mi módon kell majd a haverokat rábírni az intenzívebb melóra az érdekemben, talán az lesz a legjobb, ha előre is kapnak tőlem egy kis apanázst. Holnap reggel lerendezem a kreatív számlákat, ahogy szoktam eddig is, aztán induljon a banzáj, essen szét a ház.

Ez lesz az én harcom, hiszen elég nagy hozzá az arcom.

Folyt. köv.