A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
282137089 1918218901715076 4051331132565164987 n

NONKONFORM, könyvek a jövőről: Tévedés, az idő legősibb ivadéka 2023. febr. 28.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Böszörményi-Nagy Gergely Nonkonform című könyve több olyan kötetet foglal össze, amely megtöri a liberális és globalista tézisek alapjait. A világ értelmezésében a tudomány is segítségünkre van. Olyan tudományterületeket hoz példaként, amelyekről hiába hisszük, hogy nem gyakorolnak hatást a politikán keresztül az életünkre, mégis teszik. A konformista világkép elhatárolja az embert a természettől, nem tekinti a természet láncszemének.

Ez Böszörményi-Nagy szerint az alap tévedése a konformista világképnek. Továbbá a konformisták hiszik, hogy felvilágosult ember nem hihet Istenben. Mi konzervatívok, hisszük, hogy tévednek, és ha tévednek, egy nemzeti közösségnek sok előnye származik a nonkonformizmusból. Nézzük az egyik könyvet, amit a Nonkonform górcső alá vett.

Charles Mackay: Tévedés, az idő legősibb ivadéka

Az emberek mindig gyorsan és csordában őrülnek meg, ám csak lassan és egyesével térnek magukhoz –írta 1841-ben egy skót haditudósító. Charles Mackay remekműve a népszerű mániákról a woke-kultusz és a Metaverzum korában épp olyan érvényes, mint száznyolcvan esztendővel ezelőtt.

A modern ember csaknem minden, a civilizációval szemben támasztott elvárása azon a reménységen alapul, hogy a Homo sapiens tökéletesedik.

Az egy-egy emberöltőn belül megélt technológiaváltások, vagy éppen a sportteljesítmények folyamatos javulása a fejlődés illúzióját kelti, miközben mindennapi működésünk –kivált közösségi szinten–nem utal hasonló tendenciára. Bármely viselkedéstudományi tanulmánynál szórakoztatóbban mutatja be mindezt Charles Mackay skót költő, dalszerző, újságíró és haditudósító 1841-ben megjelent mesterműve. A háromkötetes munka csaknem hiánytalan bemutatását adja a tömegpszichológia hatásának az ember kultúrtörténetére. Mindamellett bravúros stílusgyakorlat is. “A Tévedés a legősibb az Idő összes ivadéka közül. Oly régen ismert ismerős, hogy az Igazság, amikor felfedezik, úgy tör legtöbbünkre, akár egy betolakodó. Ezért mindig a betolakodóknak járó fogadtatással találkozik.”

Az első és egyben legérdekesebb kötet három gazdasági összeomlás, az 1711–1720-as déltengeri buborék, az 1719–1720-as Mississippi buborék és a XVII. század eleji holland tulipánmánia lélektani hátterét mutatja be. Színes anekdotáin keresztül Mackay feltárja előttünk a pszichózis működésének mindennapi valóságát –az emberi őrületét, ami lehetővé tette, hogy 1637-ben (ha csak rövid időre is) a tulipánhagymák legyenek a világ legdrágább tárgyai.

A második kötetben Mackay az emberi közösségeket időről időre leuraló mániák példázataként mutatja be a keresztes hadjáratokat,

amikor a nyugat-európaiaknak felmérhetetlen pénzért és csaknem kétmillió férfi feláldozásának árán, alig száz esztendeig sikerült magukénak tudni egy jórészt terméketlen földterületet. Ugyanitt foglalkozik a 16–17. századi boszorkányperekkel is. Rávilágít, hogy a legtöbb pert “szomszédok vagy üzlettársak közötti elszámolásának eszközeként indították”, s hogy a rendkívül alacsony bizonyítási követelmények mellett több ezer embert végeztek ki boszorkányságért a kor Európájának legfejlettebbnek vélt vidékein. A harmadik kötetben szerzőnk részletesen ír az alkímia, az olcsó fémek arannyá változtatására irányuló törekvések elterjedéséről. Az áltudomány apostolai hosszú időn át hatalmas összegeket szereztek támogatóiktól (főként megtévesztett nemesemberektől), míg más jómódúak azzal zárták a négy fal közé házi alkimistáikat, hogy nem szabadulhatnak, amíg aranyat nem csinálnak a háztáji vashulladékból.

“Azt tapasztaljuk, hogy egész közösségek hirtelen egyetlen tárgyra szegezik elméjüket, és megőrülnek annak hajszolásában;

hogy emberek millióira hat egyszerre egy téveszme, s futnak utána, amíg figyelmüket meg nem ragadja valami új, az elsőnél is magával ragadóbb őrültség”, fogalmazott csaknem száznyolcvan esztendővel ezelőtt Charles Mackay. Ehhez hozzátehetjük korunk kevéssé ismert, ám a háttérben meghatározó befektető zsenije, az indiai-amerikai Naval Ravikant megállapítását, mely szerint “egy tömeg sohasem képes beismerni, ha tévedett”.

A népszerű mániák jelentette erkölcsi és egzisztenciális veszélyt a woke-kultusz, a Metaverzum, a kriptovaluták és NFT-k, vagy éppen a lítium-fedezet nélküli elektromobilitás korában mindannyiunk jól ismerheti. Mackay abban segít bennünket, hogy nagy idő távlatából is szemügyre vehessük azoknak a szerencsétlenségét, akik a maguk korában “oda keveredtek valamelyik száguldó szekér kerekei alá”.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!