ITT A PIROS, HOL A PIROS

Oroszország - Afrika barátja 2022. jún. 16.

A postoj.sk konzervatív portálon jelent meg egy CIKK Ján Cipár tollából Afrika és Oroszország kapcsolatáról. Az elemzés rávilágít arra, hogy a korábbi gyarmattartók civakodása és paternalista hozzáállása helyére érkező orosz üzleti érdekek sokkal vonzóbb alternatívát jelentenek a neokolonista nyugatnál a fekete kontinens számára. Szemle.

Az ENSZ márciusban nagy többséggel elfogadott egy határozatot, amiben elítélte Oroszország Ukrajana elleni agresszióját. A dolog gyakorlatilag előre borítékolható volt, ám ha megnézzük az afrikai tagországok szavazatait, akkor döbbenten látjuk, hogy az 54 szavazatból csupán 28 szavazta meg a határozatot, míg 17 állam tartózkodott, 8 nem vett részt a szavazáson, Eritrea pedig egyenesen ellene szavazzott. Ez az eredmény élesen eltér az Egyesült Nemzetek Szervezetében meghozott 81%-os eredményétől.

Afrika az elmúlt időszakban felkeltette Kína, az Európai Unió és Oroszország érdeklődését is. Nincs is min csodálkozni, hiszen nyersanyagokban gazdag kontintetnsről van szó, ráadásul egyre erősödő középréteg kezd ott kialakulni, ami a világrészt igen atraktívvá teszi a vásárlóerő szempontjából is. 

Az 1970-es évektől fogva a Szovjetunió több afrikai országot is támogatott a gyarmati uralom elleni harcban, illetve az egyes országok kommunista csoportjait a hatalom megszerzésében. 

Ez a támogatás azonban (az afganisztáni háborúval együtt) teljesen kimerítette a kommunista szuperhatalmat, ami 1991-re össze is omlott. A kilencvenes évekre tehát Oroszország „kivonult” a fekete kontinensről, hiszen épp elég problémája akadt a saját gazdasági és társadalmi helyzetének rendezésével.

Vlagyimir Putyin hatalomra kerülésével azonban ezen a téren is fordulat állt be. A kínai befektetők mellé megérkeztek az orosz oligarchák és dipolomaták is, akik üzelmeikkel mind szorosabbra vonták a kapcsolatokat az egyes országokkal úgy gazdasági, mint politikai téren.

2019-ben Szocsiban tartották meg azt a gyűlést, ahol Oroszország és az afrikai államok vezetői találkoztak, hogy szorosabbra fűzzék az együttműködést. Ez jó alkalom volt arrra, hogy Vlagyimír Putyin emlékeztesse az afrikai kollégáit a gyamratosító nyugat bűneire.

Nem célunk a kontinens kincseinek újbóli felosztása. Inkább az Afrikával való együttműködésért folytatott versengésbe vagyunk készek bekapcsolódni

– nyilatkozta a gyűlésen az orosz elnök.

Oroszország tehát az üzlet szempontjából közelít Afrikához, szemben sok nyugati állammal. Sem ideológiát, sem értékeket (mint a genderőrület, korrupció elleni harc, emberi jogok betartása vagy épp a demokrácia mindenek felettisége) nem próbál ráerőltetni a fekete kontinens országaira, amire az afrikai országok sok esetben a neokolonializmus megnyilvánulásaiként tekintenek.

Sokkal inkább az új piacok megnyitásában érdekelt Oroszország, amivel erősebb geopolitikai hatással bír, mint a különféle ideológiák terjesztése által. Hasonlóan jár el Kína is a térségben.

Oroszország elsősorban azokkal az államokkal keresi a kapcsolatot, amelyeket a dekolonizációs időszakban a Szovjetek is támogattak, tehát akik harcoltak a gyarmattartó nyugati országok ellen.

Jó példa az ilyen kapcsolatokra a Dél-Afrikai Köztársaság, akik tartózkodtak az ENSZ-ben az elítélő nyilatkozat megszavazásától. A két országnak kimondottan jók a kapcsolatai, hiszen a Szovjetunió támogatta az apartheid-rendszer ellen harcoló Afrikai Kongresszust, miközben a nyugati államok leginkább elfordították a fejüket, hogy ne is érzékeljék a problémát. Mozambik, Angola és Namíbia szintén tartózkodott a szavazáson.

Oroszország olyan propagandaeszközöket is bevet Afrikában, mint a szépségeversenyek támogatása, az orosz nyelv tanulását segítő tévéműsorok és csatornák finanszírozása, de ugyanúgy az egyes államok és hadurak katonai megsegítésére zsoldosokat is biztosít.

A Közép-Afrikai Köztársaság elnökét, Faustin-Archange Touaderát is orosz katonák őrzik.

2014 óta legalább 19 afrikai országban jelentek meg az orosz Wagner-csoport zsoldosai. Az ilyen harci egységek jelenléte pedig kiváló propagadnaeszköz Putyin számára, hogy az afrikai államok szuverenitásának védelmezőjeként tüntessék fel Oroszországot. A propagandán túl kitermelési jogot kaptak orosz cégek a közép-afrikai gyémánt- és aranybányákban. Hasonló forgatókönyv zajlik az egykori franci gyarmaton, Maliban is.

Mivel egyes afrikai államok gabonaimportra szorulnak, az ukrán háború miatt komoly élelmezési válság van kialakulban a kontinensen, amiér az orosz propaganda a nyugatot okolja. 

Oroszország persze már jelezte is segítségnyújtási szándékát az afrikai országok felé.

A kérdés már csak az, hogy a nyugatnak érdekében áll-e belépni az Afrikáért folytatott versenyfutásba, ami rengeteg politikai és anyagi ráfordítást fog majd igényelni, hiszen úgy Kína, mint Oroszország hatalmas fórra tett szert az elmúlt évtizedekben.

Forrás: postoj.sk

Nyitókép: africa-executive.com