RIA-RIA

Összeomlás az utolsó utáni pillanatokban! 2025. nov. 17.

Ahogy azt már sokan vártuk, 2025. november 16-án a Magyar Labdarúgó válogatott sorsdöntő mérkőzést játszott az írekkel a Világbajnokságra való kijutásért. Mivel az előző meccsen az Ír válogatott megverte Portugáliát, így még esélye volt a továbbjutásra, amihez nyerniük kellett a Puskásban, a döntetlennel fiaink juthattak volna tovább a rájátszásba.

A meccs remekül indult magyar szempontból, Szoboszlai beadását követően Lukács Dániel érkezett pontosan és továbbított a kapuba már a 3. percben. A „szerencse” a játékvezető formájában valahogy ismét az írekkel volt és egy véleményes szituációt követően a sporttárs a 15. percben büntetőhöz juttatta a vendégeket, melyet az ír papagáj, Troy Parrott értékesített is.

A 37. percben Varga Barnabás gyönyörű góljával újra vezethettünk. Barni kiválóan kezelte le mellel Kerkez Milos beadását, majd kapásból ballal a hosszú felsőbe bombázott. A mérkőzésen sajnos több ajtó-ablak ziccerünk is kimaradt, Parrotton kívül Kelleher, az írek kapusa volt a másik kulcsszereplő a mérkőzésen. Mindez sajnos meg is bosszulta magát, mikor újra betalált a papagáj és kiegyenlített. Az utolsó 10 percben szinte csak hajszoltuk a labdát és próbáltuk azt valahogy megtartani, amikor hozzánk került, ám mindezt legtöbbször eredménytelenül.

Az ír válogatott a végére mindent egy lapra feltéve támadott, szinte az összes mezőnyjátékos a mi kapunk 30-40 méteres körzetében tartózkodott. Annak ellenére, hogy a sporttárs 5 percet hosszabbított, tovább engedte 5 perc után a játékot, melyet a vendégek ki is használtak és Kelleher felívelését követően egy megcsúsztatott labdából jött is a Parrott tripla a 96.! percben.

Ekkor minden magyar egy emberként tört össze a stadionban. Ismét utolért az a fránya balsors. A pályán összegörnyedt, vagy éppen fekvő magyarok, a lelátón szomorkodó, helyenként zokogó tömeg. Ismét megízlelhettük a továbbjutás szelét, ám szokás szerint az utolsó pillanatokban ismét kicsúszott a kezünk közül ez a szép álom, akárcsak az elmúlt években különböző sportágakban szintúgy.

Ugyan a fiaink megpróbáltak még a gól után egyenlíteni, ez azonban ilyen rövid idő alatt szinte lehetetlen volt.

Vajon másképp alakult volna a sorsunk a az írek helyett mondjuk a Skótokat vagy bármely más válogatottat kapjuk? Egy biztos, nem volt még egy olyan csapat, amelyet az összes hazai meccsén segítettek volna meccsenként egy kiállítással, valamint a sorsdöntő meccsen egy véleményes tizenegyes befújásával. A balsorsunkhoz a Portugálok is hozzájárultak ismét, hiszen az előző meccsen teljesen más focit láthattunk tőlük, mint a ma 9:1-re megnyert találkozón. Reméljük egyszer viszonozhatjuk majd nekik ezt a szivességet!

Sajnos bele kell törődnünk: Ismét ennyi volt!

A fiúk most kicsit megpihennek, össze kell szedni magukat ez után a kudarc után, rendet tenni a fejekben és kitűzni a következő célt. Az, hogy ez Marco Rossival fog-e megvalósulni, vagy más szövetségi kapitánnyal, az még a jövő kérdése, egy biztos, mi mindig ott fogunk állni a válogatott mögött és szurkolunk nekik, hogy minél jobb eredményeket érjenek el, mi így is büszkék vagyunk rátok fiúk!

Hajrá Magyarok! Ria, Ria, Hungária!