A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Cba e1488440764868 1024x575 1 1024x575

Papp Sándor: Hogyan csinálj forradalmat - példa 2022. szept. 9.

Bementem a teszkókauflandlidlbe, beraktam pár dolgot a kosárba, aszongya a kasszás csaj, hogy 100 evri, mondom nem, csak 80 pénz. Kihúzom magam és kijelentem Erzsébetnek: ma bevezettem a multik ellen az EU-féle logika alapján az árplafont. Én ezért az egészért nem vagyok hajlandó csak 80 európénzt fizetni!

Némi tanácstalanság után, kasszás Erzsi telefonon telefonál, pár másodperc múlva megjelenik a szolgálatos főnöke meg egy vetési varjú kinézetű biztonsági őrző-védő őrző. Körbevesznek, és azt mondja a főnök, hogy ki kell fizetnem a 100 eurót, vagy ha nincs annyi pénzem, akkor vegyek ki valamit a kosárból 20 euró értékben. Mondom, itt nem arról van szó, hogy nincs pénzem, 

hanem, hogy nem akarok többet fizetni csak 80 eurót, mert bevezettem a Fonderléjen asszony-féle árplafont. 

A Fonderléjen szónál komolyabb zavart észleltem a fekete Csakknorrisz ábrázatán.

Nézze uram, itt nincs idő ilyenekre, ön mögött már torlódik a sor, itt gördülékenyen kell, hogy menjen minden, a vásárlók érdekében, vagy fizet, vagy csináljon valamit, de ez így nem maradhat! – szólt erélyesen a főnök, szavainak a test- és áruőr sűrű bólogatásokkal adott kellő nyomatékot.

„Vagy csináljon amit akar” hangozott el – na nekem se kellett több, hátra fordultam és kellő hangerővel elkezdtem a felvilágosító beszédemet:

Emberek! Most mondta be a televízió, hogy minden első vásárlás ingyen lesz a lakosság részére, csak a másodikért kell majd fizetni! Ki vásárol ma először??? 

Majdnem mindenki felnyújtotta a kezét, enyhén sokkos állapotban, mert a pillanat erejével élve, meglepetést okoztam mindenkinél, és ilyenkor a tömegben az egyének ösztönösen elkezdenek hallgatni az önjelölt vezérürüre, néptribunra vagy nevezzük bárminek. A lényeg, hogy elhitték nekem, amit mondok, és várták a következő mondatot. Én meg ráerősítettem. Éppen most konzultáltam a főnök úrral, meg Erzsikével (ilyenkor kell egy személyes kapcsolat a lázító szövegben, ettől a tömeg bizalmába férkőzöl) és a biztonsági úrral (úrral! – ezzel a csávót leföldeled, mert felteszed őt egy olyan polcra, ahol ő sosem volt, de most megrészegedik a helyzetről, amikor szemek tucatjai merednek rá, „az Úrra”). Most egyeztettünk tehát arról, hogy az első vásárlók azonnal távozhatnak fizetés nélkül! Gyerünk emberek, ne tartsák fel a többieket, mert mindenkinek jár az első éjszaka joga! 

Bocsánat, az első vásárlás joga! (a freudi elszólást szerencsére senki sem értette).

A szemesebbek azonnal 4x4-be kapcsolták a megtömött bevásárlókocsijukat, és rést találva a még kicsit tétovázó tömegben bevágnak a kasszafolyosókba, majd száguldva távoznak a fogyasztás betontemplomából. Látva ezt a többiek is másodperceken belül felbátorodnak és mint a megvadult gnúcsorda, mindenki rohan a cuccával a parkolóba. Erzsike elájul, de ez senkit sem érdekel, hiszen a multik táplálékláncában a kasszás a legalsó szinten van, ő a növény. Csakknorrissz „úr” agya még mindig a felmagasztalás lila ködének a fogságában van, ez lebénítja minden cselekedetét, szandálos-zoknis lába a fényes padlóra ragad, egyfajta vákuumot képezve. A főnök viszont próbálja menteni a menthetőt, a száguldó rácsos kocsik elé veti magát, de az ellenállás kábé olyan volt, mint amikor a felvidéki magyar politika egy égető, azonnal megoldásra váró problémára egy petíció indításával reagál, azaz, ez is, az is nulla eredménnyel végződött.

Én azért elhoztam a pultról egy előttem otthagyott hosszú pénztári számlát, biztos, ami biztos, hogy ha a „forradalom” megbukna… 

Nos, nem segített ez a pénztárból származó dokumentum, mert a kamerák mindent rögzítettek.

Most itt vagyok az őrsön és várom a kihallgatást, addig is leírom a történetet a mobilomba, hogy megörökítsem az utókornak ezt a hőstettet, mielőtt a hűsre tesznek. Egyszer csak erős mozgolódást észlelek az irodák nyitott ajtói mögött, ki-be szaladnak az egyenruhás rendőrök, valaki rám üvölt, „maga el ne mozduljon innen!”. Közben furcsa zajokat hallok kintről, ütemes kiabálás, taps, ez csak a lázadó tömeg hangja lehet! Egyre hangosabb, már üvegcsörömpölés is hallatszik, az őrs ablakait támadja a felbőszült tömeg. 

Engedjétek ki! 

– skandálja a tömeg egyre hangosabban, egyszer csak felajzott emberek tucatja törtet fel a lépcsőn és meglátnak engem, ahogyan a kezemben a telefonnal várok a soromra. Azonnal felkapnak, a vállukra vesznek, és visznek kifelé. Én csak hunyorgok az őszi napfényben az emberek vállain, mert még szokni kell a szememnek a hirtelen fényt a sötét folyosó után.

A tömeg éljenez, feltesznek egy teherautó platójára, és én elkezdem a forradalmi beszédemet…de valami éktelen hangosan üvölt a fülem mellett. Odafordulok, a mobilom ébresztője szól a fejemnél.

A francba, felébredtem…pedig úgy meghallgattam volna magamat.




Papp Sándor